A fagyi kérdés után?

A mostani elnökválasztás egyik érdekessége bizonyosan a faji kérdés volt. Vége van-e faji kérdésnek, amint azt Obama győzelme után a NYT állította? Vagy a faji kérdés még fontosabb, az elnökválasztásban pedig döntő lett? Kicsit hasonló a helyzet az 1980-as Reagan győzelemhez, ami a vallási kérdés felé fordította a psephologist-ok figyelmét, de másképpen. Akkor a born again keresztények kimozdultak az apolitikusságukból, és a katolikusok és zsidók közt is nyerni tudott a republikánus Reagan. „Ó, borzalom”: ezzel volt tele világ. „Amerikában is jön egy ajatollah Reagan személyében.” Most azonban a liberálisok arról győzködnek, hogy a faji kérdésnek vége. Elérték a nagy álmot, az Egyesült Államokban már nem számít a bőrszín, hiszen Obama is győzhetett. Sőt, ha nem győzött volna, az csak a fehérek rasszizmusa miatt történt volna. De győzött: nincs rasszizmus!

A faji kérdésnek Obama győzelmében játszott szerepéről még fog zajlani a vita, egyre újabb és újabb elemzésekkel. De feltűnő, hogy az amerikai liberálisok tagadni igyeksznek ezt. „Összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy a faji attitűdök nem játszottak fontos szerepet a 2008-as elnökválasztás végeredményének eldöntésében.” A liberálisok azt állítják, hogy nem volt Bradley Hatás a választásokon; a fajnak kis szerepe volt. Azonban sok elemző szerint országos szinten volt Fordított Bradley Hatás, ami Obamának használt, másrészt a konföderált államok területén igen erős volt az Obamával szembeni faji hatás.

Világosabban: akik szerint a faji kérdés szerepet kapott a mostani választásban, két érvvel élnek.

— országosan a feketék, hispánok és más nem fehér kisebbségek a korábbiaknál nagyobb mértékben mentek el szavazni és nagyobb mértékben szavaztak a demokrata jelöltre. Azaz, a faji kérdés országosan erősítette Obama győzelmét.


A feketék és a latinok szokatlanul nagy számban szavaztak Obamára, és ez döntő volt a fehérek Obama felé fordulása mellett. Obama 10 millióval több szavazatott kapott, mint Kerry 2004-ben, ami 4,6%-os elmozdulást jelent. De ez nem minden csoportban volt egyenlő mértékű. 4,3 millió fekete és 2,7 millió latin új demokrata szavazót tudott szerezni Obama (az összes szavazó közt a feketék arány 10-ről 13%-ra nőtt 2000-hez képest, a latinok aránya pedig 6-ról 9%-ra). Obama nem csak új szavazókat hozott, hanem a régi szavazók egy jó részét is átcsábította. Gyakorlatilag a teljes fekete szavazócsoport rá szavazott (95%). Ha a faji kisebbségek olyan arányban szavaztak volna, mint 2004-ben, akkor McCain győzhetett volna, ugyanis a fehérek közt csak 2%-ban tudta növelni Obama a népszerűségét Kerryhez képest. A kilenc billegő államban, ahol a csata zajlott (Colorado, Florida, Indiana, Iowa, Nevada, New Mexico, North Carolina, Ohio, Virginia), döntő volt a demokraták előretörése a faji kisebbségek közt. Ezekben az államokban Obama nem tudta a fehérek közt a többséget megszerezni. Montana és North Dakota szintén „billegő” államok voltak, de jelentős fekete kisebbség nélkül, így ott nem is tudott győzni Obama, még ha erősödött is.

— a konföderált államokban, ahol a legmagasabb a feketék aránya, erősen megnőtt a republikánus jelöltre adott szavazatok aránya. És csak ott.

Az itt látható térképen a balra található Voting Shift-re kattintva jól látható, hogy az egyes államokban mennyivel erősödtek a demokraták, és mennyivel a republikánusok. Elsőre is látszik a déli, nagy fekete kisebbséggel rendelkező államok vörös színe: ott a republikánusok erősödtek. De ha a kedves olvasó az egérrel rákattint az egyes megyékre, akkor láthatja, hogy némely déli állam egyes megyéiben megkétszerezte a republikánus párt a fölényét a demokratákkal szemben.

Bár az emúlt 3-4 évtized, és főleg az Egyesült államokkal kritikus filmgyártás tele volt az amerikai álom végének hirdetésével, Obama népszerűsége részben annak is köszönhető, hogy visszahozta az álmot: „Ha van valaki, aki kételkedbe abban, hogy Amerika az a hely, ahol minden lehetséges… ma éjjel választ kapott.” Nem számít a vagyon, a vallás és a faj, nem számít a származás, mondta Obama.

És most a vita tétje az is, hogy valóban nem számít-e a származás, a faji különbségeknek nem volt-e szerepe a győzelmében? Úgy tűnik, azok szavaztak rá a faji kisebbségek közül, akikben elég erős volt a faji ressentiment, és akik az olvasztótégelyt, az amerikai álmot valóságnak szeretnék hinni, vagy azzá szeretnék tenni. A faji kártya kellett és működött. Obama győzelme nagy mértékben a faji polarizációnak köszönhető, és nem a liberálisok által sugallt faji olvasztótégelynek. A faji különbségeket hirdető politika faji mobilizációval győzött. Ki tudja-e elégíteni új demokrata szavazói faji ressentimentjét, úgy hogy a fehéreket ne lökje el magától?