2008. július 14., hétfő

Kommüniké par théacrats: Lenin halott

Nagyon kedvelem az antikváriumokat, a kollektív divat-figyelem szórásából kikerült, sárgult lapok sokféle személyes, valamint eszmetörténeti extravaganciát lelepleznek. Olyan dolgokat, amelyek ma is hatnak, csak hatásuk pontos okát és mikéntjét már rég elfeledték azok, akikbe beleragadt valamilyen szajkó-motívum.

Emlékszem például olyan szovjet valláskritikai könyvre*, amelyben a vallás hamisságának bizonyítékaként Pavlov doktor kísérleteit hozták fel. Teljes homályban maradt előttem – a mai napig –, miféle lenyűgöző logika nyomán haladva jutottak el oda a szovjet szoc-reál festők alkotásait is tárgyi bizonyítékként felhozó szerzők, hogy a Pavlov-féle reflex (tudják, kutya against óracsengő) alkalmas mondjuk a Szentháromság megkérdőjelezésére vagy Visnu isteni voltának kétségbe vonására. De ha Önök értik az eszmék ilyetén kutyafuttatását, kérem, azonnal nyomják meg a csengőt, hátha összefut a megértés nyála szánkban, miközben a megokolás csajkája üresen marad.

Aztán ott vannak Ernst Mach vagy mások filozófiai életművének Lenin-féle kritikái. Látnivaló, hogy a cseppet sem derék genfi forradalmár miféle erőfeszítéseket kellett tegyen olyasféle dolgok kvázi bizonyításáért és cáfolatáért, amelyek ma már – halvány fogalmunk sincs, milyen jogon – kézlegyintéssel és „szegénykém” jelzők kíséretében elintézettnek vannak véve, egyes, magukat felvilágosult internetes kommentátoroknak tartó agybajnokok által. Vlagyimir Iljics akkor még nem betonnal töltött homloka igen gyöngyözhetett, hogy az empiriokriticizmus elméleteinek cáfolatát adja oly szegényes metodikai alapokon: egy misztikus „matéria” izmusára, valamint olyan inverz-hegeliánus „dialektikára” hivatkozva, melyeket egy újrózsakeresztes is megirigyelhetett volna.

Semmi kétség, Vlagyimir Iljics Lenin (vagy VI. Lenin, ahogy olykor szellemesítve utalnak „szellemi” eluralkodásának szánalmatos voltára) sötét és máig pregnánsan ható öröksége olyan erővel testáltatott a félhülyénél is rosszabb utókorra, hogy a mai naív és felületes olvasóközönség, amelynek képességei többnyire Umberto Eco átlagos** olvasóközönségének szintjét is messze-messze alulmúlják, kritikátlanul büfizi vissza a kis októberi nyomadalom kis alakjának kis és kicsinyes gondolmányait, amelyeket a piramisokra távolról hajazó mauzóleum és a sok balzsam sem tud egyiptomi magasságokba emelni.

Tessék felütni bárhol ennek a mindig rosszarcú nyomorultnak az írásait, ki élete végén már csak a húgyban fürdő eszelős imázsának hű megörökítéséhez asszisztáló kamerákba nézésre volt képes (bár láthatólag azokat sem vette észre). Megtalálják majd azokat a pattern-eket, amelyeken a mai ún. értelmiség és a liberalizmus óraállítgató bajnokainak gyáva és minden új ámokfutással megalkuvó sematikus álgondolkodása halad.

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Mennyire nem igaz, és mennyire igen. Lenin egy hulla. De betonnal kitömött szertári tetemének lilás fényei visszatükröződnek értelmiségiink még élőnek mondott, vörös- kék-, sőt zöld- és narancspozsgás orcáiról, a szellemi kisszerűség és dohos levegő, az örökös penész többszörösen elhasznált illata árad az egész sötét és bezárt kamrában, ahova ezek az előbb károlyista, majd rákosista, aztán kádárista, végül gönczista és még kitudjamilyen akolba tartó illuminátok terelték és zárták a legatyásodott és elméjét vesztett népet, magukkal együtt.


* Fájdalom, hogy ilyeket nem kis energiabefektetéssel magyarra is lefordítottak
** kurziválva pour notre Shenpen

13 megjegyzés:

  1. Ez elég posztmodernre sikerült. Így akarta? :)

    Lenin halott, de a bal virul.

    VálaszTörlés
  2. Lenin halott??? Ne keserítsék már el a világ progresszívjeit az év egyik legfontosabb ünnepnapján!

    VálaszTörlés
  3. Há Lenin tényleg retek. Emlékszem, amikor először kezembe került az Állam és forradalom, már akkor sem tudtam, hogy sírjak, vagy zokogjak? Negyven oldalanként ugyanazok a mantrák, ugyanazok a fordulatok. Mondanivalóban is meglehetősen gyenge.
    Viszont rettentően erős nihilista örökséget hagyott itt, példákat nem mondok:-(

    VálaszTörlés
  4. Umberto Eco gáz? A Rózsa Neve nekem igen bejött, a végén az enyhe vörös farkat leszámítva. A Foucault-inga kevésbé, de azért az is aranyos. Egyebet tőle nem ismerek. OK, nem egy szépirodalom, de szórakoztató műfajban nem a legrosszabb.

    VálaszTörlés
  5. Azért szólnék valamit Lenin és a szovjet udvari filozófusok érdekében. Aki olvasott ilyeneket, az érezte a kínt, amiben ezek az elvtársak igyekeztek nem ellentmondani kiinduló feltételezéseiknek, miközben azok által meg nem igazán engedett konklúziókra akartak eljutni. Pl. az előző posztban Tölgy megemlíti, hogy a marxisták az embert redukcionista módon állatnak tekintették - és nem. A marxisták ragaszkodtak hozzá, hogy az embert határozottan megkülönböztessék, felsőbbrendűnek tartsák az állatoknál. Mint ahogy ahhoz is ragaszkodtak, hogy a nyílt determinizmussal szemben a szabadság bizonyos fogalmát védjék, a pozitivizmussal szemben pedig a filozófiai megismerés lehetőségét. Más kérdés, hogy esélyük sem volt rá, hogy ez sikerüljön nekik. Az a gépies, száraz, mechanikus materialista szemlélet, amit sokan a marxistáknak tulajdonítanak, valójában az angolszász neopozitivizmusra (ill. régebben a francia és német vulgáris materialista filozófiákra) igaz. A marxisták ezt szerették volna elkerülni, bár sikertelenül.

    VálaszTörlés
  6. Angolszász? Olyan is van? Én a francia-brazil pozitivizmusnál lemaradtam (Comte).

    Tényleg, Comte-ról majd kéne írni egyszer, mert hihetetlen magas egy labda az a koma. Amikor először szó szerint vallást csinál a tudományos módszerből (Brazíliában a mai napig vannak pozitivista templomok), majd kijelenti, hogy a túl aprólékos tudományos vizsgálódás, pl. mikroszkóp alatt, az nem jó, mert az a pozitivizmus szellemiségével ellentétes :-)))) Erről kéne írni egyszer, nagy show, az biztos.

    VálaszTörlés
  7. >kijelenti, hogy a túl aprólékos tudományos vizsgálódás, pl. mikroszkóp alatt, az nem jó

    Nono, azért azt nem általánosságban mondta, hanem csak arról beszélt, hogy nem az aprólékos információgyűjtés a tudomány célja, hanem a prediktív elméletek alkotása.

    >Brazíliában a mai napig vannak pozitivista templomok

    Ez piszok jó, ennek most utánajárok... annyit máris megtudtam, hogy a brazil zászlón található "Ordem e Progreso" feliratban is benne van a keze Ogüszt Komt követőinek :)

    VálaszTörlés
  8. Shenpen,

    a brazil pozitivista gyháznak nem kell nagyon utánajárnia

    http://www.igrejapositivistabrasil.org.br/english/

    Brazíliát a pozitivisták szervezték meg - innen a zászló jelmondata.
    Az angol pozotivizmust nem kisebb személy alapította, mint JS MIll, aki az volt - System of Logoc és a Comte tanulmánya - és Comte-t sokáig támogatta pénzzel.
    A szociológiát a pozitvista egyház vezetői alapítottk Angliában.

    VálaszTörlés
  9. Ez a pozitivista egyház mekkora ótvaros önkép már, HÖHÖ.

    VálaszTörlés
  10. dzsuce,

    vulgárutánajárós adalék:

    http://en.wikipedia.org/wiki/Religion_of_Humanity

    VálaszTörlés
  11. Ezek a pozitivista templomos oldalak már nekem is fájnak...

    VálaszTörlés
  12. Tölgy,

    ezt én nem értem. Hát Comte egyik leghíresebb mondása az, hogy ha nem megengedhető, hogy az emberek fizikáról, kémiáról szabadon gondolkozzanak, akkor politikáról miért igen? Ezt hogy vállalhatta be az On Liberty-s Mill? Vagy nagyon duplafenekű egy liberty volt az? Vagy hogy lehet ez?

    Tudom, hogy soxor nem azt mondják emberek, amit mondani látszanak, de ez most tényleg nagyon meglepően hangzó dolog, lehetne erről többet?

    VálaszTörlés
  13. Tölgy,

    egyébként ez most komoly. Ez most olyan, amit nagyon szeretnék érteni. Szóval halmozzon el linkekkel, ha vannak kéznél, kérem. Mert egy éve úgy gondoltam, a történelemben fejlődés volt a klasszikus libikig, utána hanyatlás (ellenkultúra, kommunizmus, minden).

    Aztán kezdtem úgy gondolni, hogy ez nem igaz, mert gyanús volt, hogy Oakie-nek igaza van, amikor már a XV. századtól kezdve két szélsőség, az individualizmus és az anti-individiualizmus küzdelméről beszél.

    Oszt most hezitálok a kettő között. Ebben segíthetne.

    Én szeretném hinni, hogy a XVIII.- XIX. századi burzsujmentalitás az úgy oké volt és a történelemben a legjobb időszak. De hát persze nem az a lényeg, hogy mit szeretnék hinni, hanem hogy mi igaz...

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)