Sokan tudják, hogy Madáchot nem szerette Lukács György, sőt tett is érte, hogy ne játsszák műveit a magyar színpadokon. (Lukács György: Madách Tragédiája. Szabad Nép, 1955 márc. 27, ápr. 2.) Mivel jó szerivel ma is a Lukács-óvoda uralja a hazai szellemi életet, ezért nem csoda, hogy a Civilizátort sem nem ismerik, sem nem játsszák túl gyakran. Lukács és tanítványai tudják, miért nem szeretik Madáchot: azért, amiért a teakraták igen.
Az Állatfarmot megelőző történet arról, hogy békében él István, a magyar gazda a cselédeivel, tóttal, szerbbel, svábbal és a többiekkel, amíg egyszer meg nem jelenik a civilizátor (Stroom), hogy megszerezze István házát.
STROOM: Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor, A végzet az, mely engem útamon visz.
ISTVÁN: Ebnek hívjuk mi azt a végzetet; Tiéd lehet, de a miénk nem az.
STROOM: Tietek is lesz, íme, elhozám. Keletre hordom áldását nyugotnak.
ISTVÁN: Ez a papíros áldás ez talán.
STROOM: Igen, ez a nagy misztérium, Mely megvált mindenféle régi lomtól.
ISTVÁN: Szokatlanabb terhével új lomoknak? Hiába lom nélkül nincs régi ház, Iparlovagnak új csak mindene.
STROOM: Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik, Ez az egyetlen egy panácea, Mely gyökeres gyógyítást eszközöl.
ISTVÁN: De hát ki itt közöttünk a beteg, Magam s cselédim jó színben vagyunk.
STROOM: Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.
ISTVÁN: Ha orvost hívunk, a betegség eljő. De mondjad hát el, e szolgálatért Minő dijat vársz?
STROOM: Óh, nem várok én.
ISTVÁN: Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb.
A civilizátor mozgósítási módszere a gazda ellen egyszerű: jó életet és egyenlőséget ígér, a tulajdon végét.
STROOM: S e sok derék nemzet megtűri-e, Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak?
ISTVÁN: Nem a magyar, de a gazda parancsol.
STROOM: Ha én intézném e ház dolgait, Majd másképp lenne mindez, minden nemzet Egyenlően van jogosítva élni.
CSELÉDEK: Ez nem bolond — mondott ám valamit.
ISTVÁN: Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él, De házamban csak én parancsolok.
STROOM: Mindenkinek az háza, ahol él.
CSELÉDEK: Szépen beszélsz, az Isten tartson érte.
STROOM: S mért van csizmában az, bocskorban ez? Ha én intézném e ház dolgait, Egyenjogúság lenne mindenütt, Ha meztélláb is kéne járnia.
CSELÉDEK: Miért is tűrjük? Prófétánk, ne hagyj el!
ISTVÁN (gyürekedve): Hálátlanok, — ki tudtok-e lakomból? Nem voltam-é mindég igaz apátok! De hogyha úgy van, jőjön, aki mer, Ökölre hát, házamból mind kihánylak. Prófétátokkal. — Nos, elő, legények.
STROOM (közbelépve): Megálljatok — nem jöttem én ide, Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni.
ISTVÁN: Csak mézes méreg —, gyáva cselszövénnyel.
STROOM: Eszmét hoztam, civilizációt Rendezni jöttem. Paradicsomot Állítani, melyben nyer mindenik, És senki nem veszt.
ISTVÁN: Különös dolog. De mondhatom paradicsomodról Nem nagy fogalmam. Hátha abban is Oly paradicsom-almák termenek, Melyektől a fog elvásul s csodáljuk, Ádám apánk mért adta értök üdvét. De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.)
UROS: Most szólhatunk, hogy elment az öreg. Mondd, mit nyerünk mi; hogyha hozzád állunk?
JANÓ: De jól igérj, másképp nem alkuszunk, Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted, A te kegyedre épen nem szorultunk.
STROOM: Hagyjátok a ház gondjait reám, S várjátok békén a nagy dolgokat. Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét. Ez amulett az üdvnek záloga, Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse.
(Az amuletteket szétosztja.)
CSELÉDEK: Az alku áll.
STROOM: Fogjunk tehát dologhoz. Jerünk a házba, nézzük a leltárat.
(Mind a házba mennek. István visszatér.)
ISTVÁN: Folytassuk most az értekezletet. — Itt senki sincs, jerünk tehát utánok. Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be!
STROOM (az ablakon): Ki háborít házunkban?
ISTVÁN: Hát a gazda. Alkudni jöttem.
CSELÉDEK: Későn, megvagyon már.
ISTVÁN: Hirem nélkül. — Felgyújtom ezt a házat Ördög, pokol — ki itt az úr kivűlem?
CSELÉDEK: Add meg magad. Hisz minden jókat ígér. Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz, Várj türelemmel.
STROOM: És bízzál szavamban Te léssz az úr ezentúl is, barátom, Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok.
ISTVÁN: Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni. Sokat igérsz civílizációddal, Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle Avagy csak úgy, miként a kócevő. — Légy hát intézőnk, Istenem segítsen, Ha jól megy, én csak gondomról tevék le.
(Svábbogarak jőnek hosszú menetben úti málhával, porontyokkal, s ablakon, ajtón a házba mennek.)
KAR (a svábbogarak):
Strófa
Dicsérünk, mester, aki nékünk
Ma ismét új házat szereztél!
Hiven járunk el ügyeidben,
Befurakodva minden zugba,
Mi, a civilizációnak
Ellentállhatlan hordozói.
Miután kiűzték István gazdát a házából a kutyaólba, új, ismeretlen adókat kért a civilizátor:
ISTVÁN: Honnan győzzük ezt? Szegénységünktől ennyi nem telik. Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, Hogy nékünk is maradjon valami. —
STROOM: Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; De én mindenre jó adót vetek, Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek Még orrotokkal is kell túrnotok A földet. Így virul fel az ipar.
ISTVÁN: S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, A munka nem nagyon kedves mulatság.
STROOM: Nekem lesz hasznom, s nektek károtok nem, Ön zsírotokban fuldokoltok úgyis,
De én hoztam civilizációt, S egy érvágás egészséges leend.
Azonban István javait nem a lázadóknak, hanem segédeinek, a svábbogaraknak szánja.
JANÓ: S hát az adó kinek zsebébe megy?
UROS: Mondd, mit kapunk belőle?
STROOM: Nyugtatót.
UROS: S a pénzt?
STROOM: Segédeim a kormányzatban.
MITRULE: Leszünk segédeid.
STROOM: És ki dolgozik? Tán én? Nekem hivatásom nagyobb, Te szánts, te vess, vannak nekem segédim.
Ha Madách valamely nyugati nyelven írt volna, bizonyosan ismertebb lenne a világban. A Civilizátor története jó száz évvel előzi meg Orwell Állatfarmját, de azzal szemben optimista a vége. Madách drámájában a gazdaságban lakói emberek (a nemzetiségek) rájönnek, hogy István gazda alatt jobb volt, ezért elűzik Stroomot, a civilizátort, és visszahívják Johnest, azaz István gazdát.
MITRULE: Maradtunk volna bár a réginél, Sajnálni kezdem régi uramat.
A megbukott civilizátor ellen végül a szolgái, a svábbogarak is fellázadnak, és cserbenhagyják:
KAR: Csinálunk mi a te stratégiádra! Ments meg, vagy kamra, pince odavan.
Így a magára maradt és lebukott civilizátor alkudozni kényszerül:
STROOM: Kössünk hát békét. Én önkénytesen Lemondok minden címem- és jogomról,
Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem.
De hogy mit is gondolt a civilizátor szándékainak őszinteségéről Madách, azt mutatja, hogy egészen csak egy újabb hatalomtechnikai fogásnak tekinti.
STROOM: Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol,
Az alaposan egynek sem felel meg.
És innen jő a félszeg művelődés.
Aki csizmát varr, az csiríz legyen
Utósó ízeig, mi gondja másra.
Ki a holdat kutatja, e világra
Ne légyen gondja, és aki tanít,
Őrizkedjék akármit is tanulni.
Csak egy van, mit mindennek tudni kell,
Adót fizetni engedelmesen.
Így készül a derék sok szaktudós.
…
STROOM: Legyen buta, csak jó polgár legyen.
Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges?
Az államban eszünk nekünk elég van
S gondoskodunk eléggé a tömegről.
Annak nem is kell a fej, csak azért,
Hogy sógorom, a kalapos megéljen.
Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta,
Ha a színházban készül. Gondoskodtunk
Már oly rendszerről és oly eszközökről,
Hogy készüljön bár a Sion hegyén,
Butává nemesül. Hidd el nekem. —
A francia forradalom és a felvilágosult abszolutizmus rohamai elég volt Madáchnak, hogy lássa azt, amit a nyugati értelmiség még Lenin és Sztálin után is vonakodott felismerni: a gátlástalan politikai realizmus a civilizátor lényege:
STROOM: Az oltott gazság már politika, Mint oltott vackoralma. Érted-é? Politikát választok, amilyen kell, Van nagyszerű, van síma, kétszinű, De ollyan nincs, mely nem volna szabad.
találtam valamit, ha ez az a cikk, amire gondolt, beletehetné a linket:
VálaszTörléshttp://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_8/madach_imre/tanulmanyok_3/32_lukacs_gyorgy.htm
Köszönöm, de nekem nem nyílik meg a link :(
VálaszTörlésTölgy, nem látja? Már be is raktam. Nálam működik.
VálaszTörlésKösz,
VálaszTörlésnekem nem nyílt meg.
:(
twtn to tölgy
VálaszTörlésnohát, nohát, épp a hétvégén gondoltam, hogy kellene egy poszt a Civilizátorból. Már ki is kerestem azt a részt, hogy "gondoskodtunk már oly eszközökről ..." (ide félmondatos médiakritikus fanyalgást akartam).
(Megnézem a többi posztot is, hátha minden jó ötletem elírták előlem :[)
tewton,
VálaszTörlésírja csak meg. Ennél nem kunszt jobban írni.