Tölgy — akinek még a nyáron szerzett posztjára az MTA evolúcióelmélet-didaktikai válság-enciklikája is hivatkozik*, melynek címe Az „értelmes tervezettség” hiedelmének boncolgatása…, szerkesztője pedig az előszót író Csányi Vilmos — nemrégiben újabb kritikai poszttal örvendeztetett meg minket, amely alatt többedszerre is érdemleges vita alakult ki, nem pusztán egy fronton [azaz nem csak az „evolucionizmus contra Intelligens Tervezettség / IT (Intelligent Design / ID)” vonalán].
Az eszmecsere menete és részeredményei igazolni látszanak a retorikára hangsúlyt fektető evolucionista kutatók egyike, Kampis György alant idézett szavait, valamint azt, hogy az evolucionizmus-kritikusok ütőképes érveket képesek felhozni a témában (akkor is, ha ezek olykor csak terminológiai vagy módszertani problémákra mutatnak rá, amelyek egyetlen komoly diszciplínában sem csak díszítőelemek, hanem funkciót töltenek be).
„Biztosak vagyunk-e az evolúcióban? Biztosak vagyunk. Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk. Akkor hát miért hiszünk mégis az evolúcióban (és egyáltalán, miért hiszünk a tudományban)?” **
Dzsucseharcos álnevet viselő kommentátorunk értékes hozzászólásai például rámutattak az evolucionista narratíva ideológiai struktúrájára. Ez a struktúra lényegében egy eddig nem verifikált (és véleményünk szerint verifikálhatatlan) prekoncepcióra épül, és a „tudományos konszenzus” tiszteletet érdemlő szerepét retorikai, helyzetét pedig félpolitikai eszközökkel ölti magára.
Csányinak már Tasi István írása*** is sok, noha komoly tudományos cáfolatot az általa felvetett témában sem olvashattunk.
Mithrandir nevű kommentálónk incselkedő tevékenysége révén eljutottunk a faj definícóinak tudományos kereteit szétfeszítő tudományos és szentírási, valamint egyéb fogalmak elővizsgálatáig.
Loxon az evolucionizmus prekoncepcióját az alkímia paródiájának nevezte.
Az eszmecsere/vita Teakadémiánkon, amely immár a csillagászat felé is rég nem látott utakat nyitott (a bizonyára Tequila által okozott „mozgó Föld” elméletét a modern tudományos inerciarendszereken belül, relativista-episztemológiai alapon álló topocentrista fordulattal kritizálva) tovább zajlik. Meglátjuk, hogy milyen eredménnyel.
Egyet igérhetünk: mi nem leszünk kevésbé szkeptikusak Hume-nál.
A Hét Szabad Művészet**** (Septem Artes Liberales)
Herrad von Landsberg (Landsperg) apátnő Hortus deliciarum című művéből (1180)
* Kertész Gergely: Evolúció, intelligens tervezés, evidencia: 2.1. Hogyan kommunikáljuk a tudományt? (3. számú lábjegyzet) — In: Magyar Tudomány, 2008. december.Herrad von Landsberg (Landsperg) apátnő Hortus deliciarum című művéből (1180)
** Kampis György: Értelmetlen tervezettség, 2. bek. — uo.
*** Tasi István: Tudomány a bíróságon. Uo.
**** A hivatkozás a Körünkben már bemutatott Titus Burckhardt írására mutat, melynek címe: A hét szabad művészet és a chartres-i katedrális nyugati kapuja. Nyomtatásban: Tradíció évkönyv, (Debrecen) 1998, 113–116. o.
Dzsuceharcos hozzáadott értéke után arra gondoltam, hogy mily érdekes: ma már történelemfilozófiával senki nem merne előállni, sőt mindenféle történelmi "narratíva" szét lett taposva.
VálaszTörlésUgyanakkor az fajok eredetének története mily népszerű, a biológiából átkerült a pszichológiába is, és virul. A társadalomelméletben azonban teljes kudarc.
Hm. Érdekes.
Nyilván a „verifikációt” az emberek a bőrükön érzik. A (modernista) társadalomfilozófiák esetében ez lehet a baj.
VálaszTörlésEllenben milyen kényelmesen lehet teoretizálni néhány elektronmikroszkóp, számítógép mellett a fűtött laboratóriumban. Ráadásul sehol egy öklét rázó kromoszóma vagy egy túlságost önző gén. Az algoritmusok sem panaszkodnak.