Két fontos titkos társaság, amely meghatározza a világ arculatát, és egy rejtőző város

Nemrég hozzájutottam egy könyvhöz, melynek címe The Element Encyclopaedia of Secret Societies and Hidden History. Szerzője John Michael Greer, aki ahhoz képest, hogy „hermeticista” és „druida”, meglehetős prekoncepciózusan áll bizonyos kérdésekhez, amelyek a titkos társaságok és a rejtett történelem dimenzióniak létezését firtatják. Egyes, főleg „jó és demokratikus” összeesküvéselméleteknek és társaságoknak mintha pozitív hitelt adna, másokat, amelyeket nem kedvel, rosszhiszemű hamisításként állít be, a lexikonhoz méltó tárgyilagos hangnemen át éreztetve, hogy erkölcsileg kifogásolható gondolatokról van szó. Azok számára, akik a témában valamelyest otthon vannak, a könyv néhány érdekesség és „végülis-összefoglalás” mellett enyhe csalódás: ha nem is teljesen, de nagyjából „materialista módra” van összeállítva. Kezdőknek persze a meglepetések kimeríthetetlen tárháza, s talán hibáival együtt érdemes volna lefordítani.

Böngészése számomra vidám momentumokat is tartalmazott. Három szócikk néhány mondatát, köztük egy Antarktiszra projektált várost mutatok röviden be, amely a „Szivárvány City” nevet viseli.

Order of the Happy avagy a Boldogok Rendje

Jelképrendszere teljes mértékben hajózási volt, tagjai szimbolikusan a Boldogság Szigetéről vitorláztak el. (“Its symbolism was entirely nautical, with candidates symbolically sailing from the Island of Felicity”)

A beavatási fokozatok négy lépcsőt foglaltak magukban, a Kabinosfiút, a Hajóparancsnokot, a Commodore-t és az Altengernagyot, a Rend elnöklő tisztje a Tengernagy címet viselte. (“The degree system included four degrees, Cabin Boy, Captain, Commodore, and Vice-Admiral, and the presiding officer of the Order's one lodge was titled the Admiral.”)


Order of Camels avagy a Tevék Rendje

Az alapítók [Milwaukee, Wisconsin, 1920] azért választották a tevét emblémájukul, mert ellen tud állni a hosszú, száraz időszakoknak. [...] A tagok csak egyetlen kikötésre tettek esküt, elkötelezve magukat, hogy támogatják az alkohol legalizációját. (“The founding members chose the camel for their emblem because it can withstand long dry periods [...] Members took an oath with only one clause, pledging themselves to support the legalization of alcohol.”)

Rainbow City bizonyos „Hefferlin Kézirat” állítása szerint egy Antarktiszon létező metropolisz, amely csak a Marsról származó kolóniák leszármazottai által két és fél millió éve benépesített földalatti városok hálózatának egyike (a többi elnéptelenedett). A város minden oldalán meleg források tartják távol az Antarktisz hidegét, és 10.000 láb magas jégfalak védik a behatolóktól, akik nem pusztán emberek, hanem vad, a Vénuszról származó gyík-szerű lények, akik ősi ellenségei a marslakóknak.

A Kézirat alkotói állításuk szerint Rani Khatani-val léptek kapcsolatba, aki a marsiak menedékhelyét kormányzó „Ősi Hármak” egyike. Hírek kaptak szárnyra, hogy a Hefferlin testvérek, nem sokkal azután, hogy a kéziratot cirkuláltatni kezdték, elköltöztek Szivárványvárosba, és most ott élnek, megszabadítva az öregségtől és a haláltól, a fejlett marsi orvostudománynak köszönhetően.

Ez a negyvenes években keletkezett, tipikusan amerikai „mítosz” nagyon hasonlít a raëlizmushoz, amely egy azok közül a modern álmok közül, amelyek korunk infantilis „transzcendencia”-igényeit elégítik ki. (Ezzel kapcsolatban ld. még Kulturális izékék by Tölgy)

Bár több helyen azt sugallják, hogy Rainbow City — amelyről megjegyzem, hogy rövidítése az R. C. betűket adja ki (talán egy modern szabadkőműves-„rózsakeresztes” irányzatra utalva) — valamilyen módon az „üres föld” elmélettel is kapcsolatban áll, az „üres föld” elmélete valószínűleg nagyobb szellemi kihívást jelent.