Bár sem Tevvton, sem Loxon quis-eire [1], [2] nem érkezett megoldás, itt egy újabb:
„Bekopogott Gouillaume-hoz.
— Igen — mondta valaki tompán. Gouillaume az ágyán feküdt.
Úgy, mint hónapok előtt. Feje alatt a két keze, és egy fix pontot nézett. Az akaraterő napi svédtornáját űzte. Sárga és sovány volt. Két szeme természetellenes csontfoglalat közepén dülledt, a belépő felé irányulva.
— Csak tessék, tessék. Hát mi van... jelentés??
— Igenis... A legénység körében tapasztaltam...
— Tapasztalat! — vágott közbe megvetően. — Empirizmus és gondolattartalom, a priori, a posteriori stb. Ezt én mind tudom. Ezen túl vagyok... — és türelmetlen legyintéssel folytatta. — Ezek mind közel jártak. Még a jó, öreg Bergson is... a múlttal, ami hozzánk nőtt, mint a hajunk... Ezek csak súrolták a megoldást...
— A legénység körében olyan tünetek...
— Csak figyeljen, barátom. Mert ez olyan meglepetés lesz egy nap... Most már kiforrott bennem, mint a csírázó mag, szép lassan és egészségesen: a vérségdetermináció. Hatalmas! Nem érti?... Mi? — És mosolygott. Vastag ajkai széttorzultak valami félelmetes vidámságban. — Nézzen szét! Én itt jól kezdtem... Filozófiával...
A 63-as csak most látta, hogy egy halom könyv áll a sarokban. Legalább ötven kötet. Spencer, Bergson, Planck, Darwin, Hegel, Bacon, összevissza mindenfelé.
— Igen, barátom! — rikácsolta a halálfej. — Ez a Kant közel járt... Mert a világ nem valóság... Nem! A mindenség egy idea! Ha én látom, akkor van!!... És ha én meghalok, azzal kihunyt a világ a tudatomban, mint egy lámpa, ha eloltják! És nincsenek kategóriák. Meg őstények!... tessék tudomásul venni!... És segítsenek rajtam, mert elmúlik minden, ha én nem érzékelem... Az idea elhal a megszűnő tudattartalommal!... Ez az... Ez az... — zihálta.
— A legénység körében olyan az izgalom...
— Ostobaság! — jelzi fanyar türelmetlenséggel. — Izgalom, pszichózis, tömeg és egyén... Ezen én túl vagyok... Nekem jöhet Gustave Le Bon és Herbert Spencer... Szintézis. Nevetséges. Ez mind közel jár. De én megfejtettem!! Szamárság a világot organizmushoz hasonlítani... Ez olyan, mintha a lóról képzelnénk el az összes állatot... Miért éppen a lóról?... Mert ő is állat? Nevetséges! Ezt maga nem érti. De majd hanyatt esik egy napon. Ha egyszer előállok... Mert én rájöttem: az egyik testvér lerója a másikért a vérátöröklés atavizmusát... Ez olyan, mint a váltókezesség: valakinek fizetni kell! Mert a mi apánk kártyás volt és mulatozós... És ezt öröklik... És én vállaltam... Jerome helyett is... Csak így lehetett ő százados. Fizettem Evelynnel... Az egy berobbanás volt, ahogy jött az életembe... És így Jerome felszabadult... Nem lett... kár...tyás... És én idekerültem helyette is... mint mondjuk, egy túsz...
Kifulladt. Fécamp vizet adott. Gouillaume a kezébe vette. De nem ivott belőle, csak fogta lihegve.
— Most... Jerome... aki ezt tudja... ha ezredes lesz, eljön értem... Mert én vállaltam... a kártyás, mulatós ősök... véradósságát! Érti? És itt nem számít elmélet... itt azután eltörpül Spencer és... az öreg... Platón meg az ő Szókratésze is... mind... Ez a komoly valóság: elmélet a gyakorlatból... kérem... Ez az, és...
Érzéketlen ujjai közül kiesett a pohár, és eltört. Fécamp a szünetet arra használta fel, hogy gyorsan kimenjen. Úgyis hiába várna.
A folyosó végéről hallotta, hogy a hadnagy még mindég beszél.
Alkonyult, és kongott az ürességtől az iroda, a lépcsőház, a napos szobája.
„Bekopogott Gouillaume-hoz.
— Igen — mondta valaki tompán. Gouillaume az ágyán feküdt.
Úgy, mint hónapok előtt. Feje alatt a két keze, és egy fix pontot nézett. Az akaraterő napi svédtornáját űzte. Sárga és sovány volt. Két szeme természetellenes csontfoglalat közepén dülledt, a belépő felé irányulva.
— Csak tessék, tessék. Hát mi van... jelentés??
— Igenis... A legénység körében tapasztaltam...
— Tapasztalat! — vágott közbe megvetően. — Empirizmus és gondolattartalom, a priori, a posteriori stb. Ezt én mind tudom. Ezen túl vagyok... — és türelmetlen legyintéssel folytatta. — Ezek mind közel jártak. Még a jó, öreg Bergson is... a múlttal, ami hozzánk nőtt, mint a hajunk... Ezek csak súrolták a megoldást...
— A legénység körében olyan tünetek...
— Csak figyeljen, barátom. Mert ez olyan meglepetés lesz egy nap... Most már kiforrott bennem, mint a csírázó mag, szép lassan és egészségesen: a vérségdetermináció. Hatalmas! Nem érti?... Mi? — És mosolygott. Vastag ajkai széttorzultak valami félelmetes vidámságban. — Nézzen szét! Én itt jól kezdtem... Filozófiával...
A 63-as csak most látta, hogy egy halom könyv áll a sarokban. Legalább ötven kötet. Spencer, Bergson, Planck, Darwin, Hegel, Bacon, összevissza mindenfelé.
— Igen, barátom! — rikácsolta a halálfej. — Ez a Kant közel járt... Mert a világ nem valóság... Nem! A mindenség egy idea! Ha én látom, akkor van!!... És ha én meghalok, azzal kihunyt a világ a tudatomban, mint egy lámpa, ha eloltják! És nincsenek kategóriák. Meg őstények!... tessék tudomásul venni!... És segítsenek rajtam, mert elmúlik minden, ha én nem érzékelem... Az idea elhal a megszűnő tudattartalommal!... Ez az... Ez az... — zihálta.
— A legénység körében olyan az izgalom...
— Ostobaság! — jelzi fanyar türelmetlenséggel. — Izgalom, pszichózis, tömeg és egyén... Ezen én túl vagyok... Nekem jöhet Gustave Le Bon és Herbert Spencer... Szintézis. Nevetséges. Ez mind közel jár. De én megfejtettem!! Szamárság a világot organizmushoz hasonlítani... Ez olyan, mintha a lóról képzelnénk el az összes állatot... Miért éppen a lóról?... Mert ő is állat? Nevetséges! Ezt maga nem érti. De majd hanyatt esik egy napon. Ha egyszer előállok... Mert én rájöttem: az egyik testvér lerója a másikért a vérátöröklés atavizmusát... Ez olyan, mint a váltókezesség: valakinek fizetni kell! Mert a mi apánk kártyás volt és mulatozós... És ezt öröklik... És én vállaltam... Jerome helyett is... Csak így lehetett ő százados. Fizettem Evelynnel... Az egy berobbanás volt, ahogy jött az életembe... És így Jerome felszabadult... Nem lett... kár...tyás... És én idekerültem helyette is... mint mondjuk, egy túsz...
Kifulladt. Fécamp vizet adott. Gouillaume a kezébe vette. De nem ivott belőle, csak fogta lihegve.
— Most... Jerome... aki ezt tudja... ha ezredes lesz, eljön értem... Mert én vállaltam... a kártyás, mulatós ősök... véradósságát! Érti? És itt nem számít elmélet... itt azután eltörpül Spencer és... az öreg... Platón meg az ő Szókratésze is... mind... Ez a komoly valóság: elmélet a gyakorlatból... kérem... Ez az, és...
Érzéketlen ujjai közül kiesett a pohár, és eltört. Fécamp a szünetet arra használta fel, hogy gyorsan kimenjen. Úgyis hiába várna.
A folyosó végéről hallotta, hogy a hadnagy még mindég beszél.
Alkonyult, és kongott az ürességtől az iroda, a lépcsőház, a napos szobája.
Végre valami, ami a lombikomban is hozzáférhető volt. A Csontbrigádból van, ugye?
VálaszTörlésIgazán, hm, gyors volt, Monsieur.
VálaszTörlésSzerencsére a lányok nem vádolnak ilyesmivel! :>
VálaszTörlésVallja be, már a in vitro olvasták, és várták a kiposztolás időpontját.
VálaszTörlésAhh, de hisz' ez rágalom! (levegő után kapkod felháborodásában) Ráadásul mire fel a töbesszám? Azt még megértem, hogy engem, mint a teremtményét, minden következmény nélkül meggyanúsíthat, de kik a többiek? Tölgy, Tevvton? Vagy a lányok?
VálaszTörlésEz előbb elszólta magát, mon Baalmont!
VálaszTörlésAz ördögbe... A teremtővel nem jó vitába szállni... (visszamászik a lombikjába)
VálaszTörlésMéghogy az „ördögbe”. Ne tegye az álnaívat!
VálaszTörlésSzörnyű, hogy mindig Magáé az utolsó szó! Hangomat elnyomja a Teakrata hatalmi szava! (üti a lombik falát)
VálaszTörlésÉn rá nem jöttem volna. Mérsékelt a Rejtő iránti tiszteletem. Bocsika.
VálaszTörlésDe ez a Rejtő teljesen más, mint a többi. Bár a többit nem is olvastam, elég volt belekukkantani.
VálaszTörlésEgyébként nem különösebben nehéz az a feladvány, amiben a főhős neve is szerepel. Legközelebb pontozza ki. (nem mintha a többihez lövésem lett volna...)
Azt hittem, csak nekem van hiányérzetem a quis-ek megfejtetlensége miatt. Kár értük.
VálaszTörlésÓ, Loxon! Egy kicsit gyorsabban is visszagyömöszölhette volna tisztelt teremtményét a lombikba, ezt kitaláltam volna :(
Én biz' kedvelem Rejtőt nyelvi leleményei miatt.
Igen, tudom, irtó ciki :)
Na jól van, Maguk akarták! Loxon nincs itthon, így gyorsan megfejtem az összes quis-ét! :> Majd csak figyeljék!
VálaszTörlésHű, Baalmont, nem lesz ebből Önnek baja?
VálaszTörlés(pilláját aggódva rebegteti)
De nagyon ügyes és gyors volt. Én nem fogom beárulni! :)
(És mi lesz Tevvton quis-ével?)
Leskelődő, Ön nagyon kedves! Amennyiben többé soha nem tűnnék fel a teázóban, akkor tudni fogja, hogy mi történt. :>
VálaszTörlésTevvton találós kérdését nem fejtem meg, mert ő nem vesz engem komolyan. Képzelje, egyszer, amikor véletlenül a lego igét gyűjteninek fordítottam, még kiabált is velem, és heideggeriánusnak nevezett! (megborzong az emléktől)
Baalmont, ilyen volt?
VálaszTörlésVolt valaha ily aranykor :)?
Biztos out of context volt a dolog. Elvégre pomam legere lehetséges.
Régebben a heideggerianizmus jobban borzolta az idegeimet. H. kicsit komolyabb, mint Coelho, de ugyanúgy fíling az egész. Hegelt, Schellinget vagy Kantot érdemesebb. Azokban van szellem, rendszer, vagy mindkettő egyszerre.