Filozófusok egy kanál vízben

Manapság reggelente, ébredés után közvetlenül, leginkább két dolog érdekel.
1) Van-e még parázs a kályhában, vagy rakhatom újra a tüzet?
2) Mi a helyzet a filozófia honi frontján? Hol tart a békák és egerek háborúja a megelőző nap óta?

Az olvasóközönség érdeklődésére inkább az utóbbi kérdés tarthat számot.
2010. első heteiben járunk (csak a digitális utókor kedvéért jegyzem meg).
A MTA Filozófiai Intézetének új elnöke van, talán december közepe óta.

A két jelölt közül az MTA elnöke (Pálinkás József) Boros Jánost helyezte az intézet élére, nem pedig Gábor Györgyöt. Az intézet munkatársai egyértelműen az utóbbit kívánták vezetőnek.

A választás menetéről először kevés és informális információ szivárgott ki, és azok is egy erősen manipulált választásról beszéltek. Idővel a résztvevők publikációiból is hasonló kép bontakozott ki: a háttérben álló erős ember (Nyíri Kristóf) megfelelően válogatott információkat közölt a döntéshozóval (PJ), hogy az ő jelöltje (BJ) kerüljön a pozícióba.

Az elnökválasztás menete és eredménye korábban sosem látott hullámokat vert a magyar nyilvánosságban. Történeti időket élünk: az internet a közösségiségnek és a nyilvánosságnak sosemvolt formáját hozta el. Mindaz, ami korábban zárt ajtók mögött, szakmai hümmögés vagy zúgolódás közepette zajlott, és csak belső feljegyzésekben és bizalmas jegyzőkönyvekben hagyott nyomot, az most ismertté vált.

Mindenkinek van véleménye, a legdilettánsabb kívülállóktól (zsidózás, akadémikusozás, hülyebölcsészezés, fideszezés, komenistázás) a képzett kívülállókig és filozófus kollégákig (jogászkodás, citációsindexezés, pályaívek méricskélése, érdemi hozzászólások). Vannak, akik politikai döntést, vannak, akik hatalmi törekvéseket (hogy kiét is, arról megoszlanak a vélemények) látnak a döntésben.

A vita eszkalálódik, a korai, semlegesebb HVG- és az első Népszabadság-cikktől mostanra (jan. 15) a nyílt konfrontációig jutott a dolog, ahol a játszma főbb szereplői (kivéve az igazi főszereplőt, az új elnököt) sorra megnyilvánultak. A háború reprezentálva lett olyan marginális/radikális fórumokon is, mint a Hetek és a Népszava.

Csak 2010. jan. 15-én 3 (!) online publikáció jelent meg a nol.hu-n. A dolog már-már követhetetlen: a nol-cikkekre számos érdemi, idővel a honlapjukról eltűnő kommentár született, amelyek olyan kulisszatitkokat is kiszivárogtattak, amelyek később visszatértek a résztvevők szövegeiben (természetesen a búzabloggerek is figyelemmel kísérik az eseményeket). Az ATV egyik műsorában állítólag már valaki értékelte Boros János filozófiai teljesítményét is (linket kérek...).

Még ha csak bulvárszinten is követjük, akkor is idegbizsergető dolog ez a filozófus vs. filozófus harc. Csupa hétköznapi erkölcsi probléma: a hatalom és a morál, a hazugság, a befolyásolás, a demokrácia és az autoriter döntések és a többinek a viszonya egymáshoz. Ráadásul a játékban szereplők is igencsak összetett karakterek, sajátos motivációkkal. Jómagam leginkább a nol.hu cikkeit követtem idáig: ez ugyanis, mint baloldali-szoc.polgári vezérlap, mindkét jelölt publikációs terepe (a nem-ballib-oldali recepciót nem ismerem, és nem is várok semmi igazán érdekeset onnan).

Ez a poszt pusztán a vita idáig legérdekesebb szakaszának akar emléket állítani a lentebbi linkekkel (az igazán szórakoztató dolgok így későbbre maradnak). Ez az egész vita valójában a szűk szakmai kör marginális eseménye lenne (amint nyilván érdeke is volna páraknak). Csakhogy van legalább két pont, ami bulvárszempontból is érdekessé teszi az ügyet:

1) Mégiscsak van egy olyan tágabb nyilvánosság, amely szakmabeli. Magyarországon számos fiatal tanult és tanul filozófiát: a bolognai rendszer előtt az ELTE állítólag (beavatottak erősítsenek meg) ipari léptékű, 60 fős évfolyamokkal dolgozott, a vidéki egyetemek is 15-20 fős keretekkel; a dolog valamelyest tovább megy a „szabad bölcsész” képzéssel. Ezek az emberek most különösen szórakoztató rápillantást nyernek az általuk nyomtatásból, esetleg tanteremből ismert szereplők mivoltára (was-seyn). Láthatják maguk előtt a pálya csúcspozícióját (noha sok filozófikus gondolkodású ember eleve nem akar hatalmat, inkább szemlélődik) és az oda vezető egyik utat.

És közben beszélgetnek a dologról a többiekkel, a tanársegédekkel, a demonstrátorokkal, netán a tanárokkal, a szoba- és lakótársakkal, a folyósókon, a kocsmákban, a kávéházakban; és ugyanez történik a többi filozófia tanszéken, a többi egyetemi városban is. És mindenképpen ízlés- és morális ítéleteket hoznak. A hír eljár, a hírnév és l'honneur odavész (vagy éppen kiderül az igazság).

2) Ennél is izgatottabban várom azonban a főszereplő, Boros János első, nyilvános, írásos megnyilvánulását. Egy meggyőző, tüneményes retorikai teljesítményt várok. Sokakkal együtt én is több szövegét olvastam (most konkrétan egy hosszú, Népszabadság-cikk jut eszembe), amelyben határozottan a demokrácia mellett foglalt állást, egyértelműen és dicsőítőleg. Várom azt a szöveget, amely kibontja, hogy miképp lehetséges öntudatos demokrataként egy ilyen folyamatban részt venni és annak az eredményét elfogadni. Szeretném a meggyőző, racionális és demokratikus értelmezését is megismerni az efféle értesüléseknek is: „(MTI) — A Népszava informátora szerint az új igazgató első munkanapját azzal kezdte, hogy mindenféle konzultáció és előzetes egyeztetés nélkül felmentette az eddigi igazgatóhelyettest.” (kiemelés tőlem)

----------------

Egy korántsem teljes válogatás a béka-egér háború történetéhez.

A téma sajtóbeli felvezetése:

Ötvös Zoltán: Viharos igazgatói pályázatok az Akadémián
Bitó László: MTA: koncepciós kinevezések?
Bitó László: Hazudott? Mondjon le!

Az egyik közvetlenül érintett oldal, „háttérből támogató” kategória:
Nyíri Kristóf: Hamis próféták
Az egyik közvetlenül érintett oldal, „rólam van szó” kategória:
Boros János: [nincs interneten publikus szövege a kérdésről]

A másik közvetlenül érintett oldal, „háttérből támogató” kategória:
Heller Ágnes: Pálinkás József esete...
A másik közvetlenül érintett oldal, „rólam van szó” kategória:
Gábor György: Értekezés a módszerről

A másik oldal, „belekeveredett” kategória:
Borbély Gábor: Az ember, akinek...

----------

P.S. mindenféle konzultáció és előzetes egyeztetés nélkül idemásolok egy rövid és szubjektív cikkértékelő kommentet a Reakcióról [újabban Mandinerről]:

„A legjobb Borbély Gáboré. Szellemes és nagyon hazavágja Nyírit, tényszerűen. A Dante-idézetért és felhasználásáért dupla pont jár. BG tényleg jeles tudós ...

GáborGy szövege hisztis, és ez elnyomja az érveit, ráadásul HellerÁ-ra hivatkozik (ami gyengíti) meg Descartes-ra (ami modorosság és flancolás). Nekem kicsit intimpistás.

Heller Ágnesé érdekes. Kicsit közönséges, kicsit széteső, de a szórásba beleeső gondolatok is érdekesek. Nagyon izgalmasak a részletek a szavazásról, a demokráciáról, az egyoldalú érvelés a »csapatmunka« ellen. Ennek a cikknek a legmagasabb a bulvárfaktora, és van benne némi idegesség is.

Mezei Balázs szösszenete annyira nem érdekes. Egy korrekt összefoglalón túl leginkább wishful thinking arról, hogyan kellett volna egy magyar filozófiai intézetet csinálni. Nacionalista lelkem egyetért vele, de széttárhatjuk a kezeinket: ez van. Mivel bulvárként olvashatom ezt a vitát és köztudott, hogy Mezei is vallásfilozófiában mozog, engem szórakoztatnak az ilyen körülírásai GáborGy-ről: »a másik személy kutatási és publikációs területe az, amit vallásfilozófiának nevez.« Cinikusan pontosíthatnánk: leginkább a keresztény antijudaizmus teológiája és a holokauszt-szindróma egzisztenciális feldolgozása az a terület.”