Transzmodernizmus: Kulturális izékék

Ahogyan nyomódtak össze az osztályok, szűntek meg az osztálykülönbségek, jött létre a tömegtársadalom, lett egyre fontosabb a képzettebb csoportok számára önmaguk megkülönböztetése. Vagy száz éve írnak erről a boldogtalan tudatú csoportról és a rendies-kultúrális elkülönülésre irányuló törekvéséről: Veblen A dologtalan osztály elméletében, Freud A rossz közérzet a kultúrában c. írásában, Simmel szinte a teljes életművében stb. A hivalkodó fogyasztás jelenségéről ma is sokat írnak, yuppie, bobo, élménytársadalom, posztmateriális értékrend vagy más néven azokról, akik jól képzettek, az átlagnál magasabb jövedelműek, ezt nagyrészt a kreativitásukból szerzik — és tegyük zárójelbe azt a nem lényegtelen kérdést, hogy mit is jelent ez: „kreativitás” —, elutasítják a tömegkultúrát és a konvencionális életformát csakúgy, mint a hagyományosat. Jómódú hippik.

Most új elnevezést kapott ez a régi, de Tocqueville által megénekelt demokratikus törekvés: hogyan tűnhetnénk ki a jogilag és gazdaságilag egyenlők közül. 1996-2000 óta kulturális kreatívoknak nevezik őket, amely mozgalomnak, sőt identitásnak már magyarul is olvasható a szent írata.

A tőlem távol nem álló gonoszsággal valami New Age, poszt-modern, poszt-68-as romantikus és szinkretikus izének nevezném. Bár újnak szeretnék látni magukat hívei, kicsit sem új a stíl. Egy rövid kérdőív kitöltésével eldöntheti ki-ki, hogy közéjük tartozik-e.

Közösség, gyermekek és nők elleni erőszak elvetése (melyik európai kultúra nem veti el?), xenofília, természetkultusz, zöldség, az önkéntesség, hitelesség, a többi emberrel való törődés és a személyes kapcsolatok hangsúlyozása, feminizmus, altruizmus, a szent (de semmiképpen nem az egyház) fontossága, kreativizmus, altruizmus és önmegvalósítás.

Ugyanakkor igényli a teljesítményt, elismerést, függetlenséget a munkában, önellenőrzést, kockáztatot, törekszik a nonkonformitásra, divat a divatellenesség.

Mivel a teakrácia egy életmód is, ezért irigyen figyelem, az állítólag 100 millió feletti követővel rendelkező riválist. De ami még inkább magukra vonja a figyelmet, a mozgalom politikai aspektusa. Olyan LMP-HP-szerű valami ez.


Az alapító atya, Paul Ray szerint Új Politikai Mező van kialakulóban (csak az a marketing, csak azt tudnánk feledni), amit a fenti rajz ábrázol. És mit tesz Isten, a Kulturális Kreatív és Új Haladár Izék együtt a szavazók 45%-ának támogatását bírják — papíron. A konzervatívok talán ha 33%-t, és a régi baloldal, hát azok mennek a levesbe. Látható, merre tapogatózik a Baloldal Clinton-Blair óta.

A jurtalakó, házi kecskesajt-készítő, waldorfos, fengsuis, bio-jógás természetgyógyász, kalandtúrás világ Magyarországon elsősorban a nők közt terjed. Politikailag még nem jelent meg, mint ahogy idehaza a posztmateriális értékrend is alig-alig. Ebben a falnak vezetett országban a többséget nem ez elkülönbözés izgatja, hanem a gázszámla és nem a névtelen tömegbe olvadástól, a személyiségvesztéstől retteg, hanem a szomszédjától és a bankoktól.