Az eszem megállt

Változatos erősséggel és irányokban, de teakedvelő tagtársaink folytonosan megkérdőjelezik a kor divatos előfeltevéseit, elevenítenek fel régi vitákat, szempontokat.

A divat olyan sokszínű, annyi a divatos emberek játékszere, hogy leltárba venni azokat reménytelennek tűnik. De kedvtelve piszkálgattuk ezüstkanalunkkal az evolúciót és társadalmi evolúciót, az élet keletkezését, haladást, az immanentista ismeretelméletet, i tak dalse. Kedvenceink közt mindenképpen kitüntetett szerepet kapott a demokrácia. Itt alant számtalan vélemény leíratott, néha nosztalgikusan, a monarchikus uralomgyakorlás mellett. Ez ügyben semmi újat nem kell kitalálnunk, ugyanis a monarchikus uralom mellett az évezredek során annyi tapasztalat és érv felhalmozódott, amit könnyűszerrel előszedhet bárki a rárakódott porréteg és szemét alól, aki veszi a fáradtságot és elkezd skeptokoi módján viselkedni — ami kevesebb mogyival jár ugyan.

A féltudású magyar elit egyik sajátossága az, hogy úszik az árral a felszínen, mint a darab .... Felszínen akar maradni. Sem problémái, sem kérdései, csak autóhitel-törlesztése van. Keresni akar, de legfeljebb egy kérdésre keresni a választ: mennyi?

Az olvasom a BKF stratégiai igazgatójától, hogy „Az emberiség eddigi legrugalmasabb szerveződési formája a demokrácia — volt.” Érvelhet valaki a demokrácia mellett, szeretheti, de csacskaság az csacskaság. Mondjuk az, amit demokráciának neveznek — általános választójog, népképviselet — Európában kb. 100 éves, ha nagyon jó szándékú vagyok — néha tényleg az vagyok —, akkor azt mondom, az Egyesült Államokban 140 éves. És itt a vége.

Ehhez képest monarchikus uralom volt évszázadokig-évezredekig Európában, Kínában, Egyiptomban. Mondjuk, I. Childeric-től és Chlodvig-tól II. Vilmos német császár vagy Ferenc József császár uralmáig igencsak hosszú és változatos korszak telt el, hogy ne említsem Szent Péter trónját.

Leith O'Malley: Suspended Infatuation