2009. január 28., szerda

Szatanikus Marx

Az alábbi cikk, melynek forrása a Hetek Online (2006. február 25. [Negyedik Dimenzió]), eltűnt az internetről, legalábbis Loxon nem leli. De hogy ne vesszen el, mostantól Tea-Körünkben megtalálják.

*

„A leg­szé­gyen­le­te­sebb mű, ami va­la­ha Marx el­len ír­tak.” E sza­vak­kal mél­tat­ta a néhai ke­let-né­met Deutsche Lehrerzeitung (Né­met ta­ní­tók lap­ja) Richard Wurmbrand 1986-ban meg­je­lent Marx és a Sá­tán cí­mű kö­te­tét, amely­ben a Ro­má­ni­á­ból szár­ma­zó, jelen­leg az Egye­sült Ál­la­mok­ban élő lel­kész * — ál­lí­tá­sa sze­rint — feltár­ta a mar­xizmus va­ló­di ide­o­ló­gi­ai gyö­kereit.

* Wurmbrand 2001-ben meghalt [Loxon]

Wurmbrand össze­sen ti­zen­négy évet töl­tött a ro­mán dik­tá­tor, Ceauşescu bör­tö­ne­i­ben, s ez­alatt volt al­kal­ma ala­po­san meg­is­merked­ni a mar­xiz­mus iro­dal­má­val. Marx ver­se­it, ko­rai drá­má­it, le­ve­le­zé­sét és élet­raj­zi do­ku­men­tu­ma­it át­vizs­gál­va Wurmbrand rá­döbbent ar­ra a fel­is­me­rés­re, hogy a tu­do­má­nyos ate­iz­mus atyja va­lójá­ban na­gyon is hitt a ter­mé­szet­fe­let­ti lé­te­zé­sé­ben. Ho­gyan is fogalmazhat­na ilyen mon­da­tot olyas­va­la­ki, aki ta­gad­ja Is­ten lé­tezé­sét: „Leg­hőbb vágyam, hogy bosszút áll­jak azon, aki a ma­gas­ban ural­ko­dik.” Vagy: „Az is­te­nekhez hason­ló­an jár­ha­tok, / Győz­tesként vo­nu­lok vé­gig rom­bi­ro­dal­mu­kon, / Min­den szó tűz és cselekedet, / Keb­lem a te­rem­tő keb­lé­hez ha­son­ló.” Egy He­gel­ről írt ko­rai epigrammájá­ban Marx így fo­gal­maz: „Mi­vel fel­fe­dez­tem a leg­ma­ga­sab­bat, / és elmélkedve a mély­sé­get meg­ta­lál­tam, / nagy va­gyok, mint Is­ten, / És sö­tét­ség­be burko­ló­dzom, mint ő.” Ha­lovány le­ány cí­mű ver­sé­ben ír­ja: „Hogy a mennyet eljátszottam, / pon­to­san tu­dom. / Lel­kem, mely Is­te­né volt egy­kor, / most a Pokol szá­má­ra ren­del­te­tett.” Fi­a­tal­ko­ri drá­má­já­nak, az Oulanem-nek, már a cí­me is fi­gye­lem­re méltó: az Emanuel (hé­be­rül: „ve­lünk az Is­ten”) bib­li­ai név ki­for­dí­tá­sa a szatanisztikus bo­szor­kány­ság ré­gi ha­gyo­má­nyá­nak meg­fe­le­lő­en — míg a bib­li­ai ne­vet a Mes­si­ás­sal azo­no­sít­ják, Oulanem ma­gát Mar­xot je­lö­li a drá­má­ban. A mű­ben rá­adá­sul egy sátánista fe­ke­te­mi­sét is ce­leb­rál­nak, ami fe­let­tébb elgondolkodtató...

A kon­ver­ti­ta zsi­dó csa­lád­ból szár­ma­zó Marx — nagy­báty­ja és nagy­ap­ja is rab­bi­ként tevé­keny­ke­dett — hí­vő­ként kezd­te pá­lya­futá­sát, ami­ben En­gels, Le­nin sőt Sztá­lin is ha­son­lí­tott hoz­zá. A zsidó-ke­resz­tény­ség­gel tör­té­nő sza­kí­tá­sát így val­lot­ta meg apjá­nak 1837. no­vem­be­ré­ben kelt le­ve­lé­ben: „Egy füg­göny hul­lott le, a Szen­tek Szentje ha­sadt ket­té ben­nem; új is­te­ne­ket kel­lett oda­helyez­ni”. Wurmbrand sze­rint egy­re-más­ra sza­po­ro­dik azon do­kumen­tu­mok szá­ma, ame­lyek azt bi­zo­nyít­ják, hogy Marx egy sátánista szek­ta be­ava­tott­ja, sőt, ta­lán fő­pap­ja is volt. A lel­kész ku­ta­tá­sai sze­rint Marx ab­ban az idő­ben még sa­já­tos­nak szá­mí­tó fri­zurá­ja egy tit­kos okkult-teozófiai-spiritiszta kul­tusz tag­ja­i­nak volt jellem­ző vi­se­le­te. A kom­mu­niz­mus főideo­ló­gu­sá­nak egyik élet­rajzíró­ja, Robert Payne tő­le idé­zi e soro­kat: „A je­lek mö­gött, ame­lyek a kö­zép­osz­tály, az arisz­tok­rá­cia és a meg­hát­rá­lás pró­fé­tái kö­ré­ben za­vart kel­te­nek, de­rék ba­rá­tun­kat, Ro­bin Goodfellow-t (kö­rül­be­lül: »Ro­bin Cim­bo­ra«) is­mer­het­jük fel, az öreg va­kon­do­kot, aki olyan jól tud a föld alatt dol­goz­ni — a for­ra­dal­mat.” Hogy ki is Marx barát­ja, Ro­bin Goodfellow, aki­vel a forra­dal­mat azo­no­sít­ja? Az an­gol nép­nyelv­ben ez ma­ga az ör­dög. Shakes­peare Szentivánéji álom című da­rab­já­ban „hajigálószellemként” em­le­ge­ti (ez a diabolosz pon­tos for­dí­tá­sa), aki „éj­jel a ván­do­ro­kat félreveze­ti és még ki is ne­ve­ti”. Ta­lá­ló­an fo­gal­maz­ta meg Sztá­lin egy­ko­ri min­den­ha­tó okta­tá­si mi­nisz­te­re, Lunacsarszkij: „Marx meg­sza­kí­tott min­den­ne­mű kap­cso­la­tot Is­ten­nel, és a me­ne­te­lő pro­le­tár­csa­pa­tok elé a Sá­tánt ál­lí­tot­ta”.

Robin Goodfellow also known as Puck

12 megjegyzés:

  1. Robin Cimbora...

    lásd még a magyarban: ördöggel cimborálni

    Továbbá egy film: Goodfellas (1990, Scorsese)

    VálaszTörlés
  2. A katolikusnak áttért zsidó emlékezetem szerint neofita.Konvertitának a protestánsból áttért katolikust nevezik (talán).
    Ha tévedtem, elnézést.

    VálaszTörlés
  3. Az az érdekes, hogy a marxisták mennyire dugdossák Marx fiatalkori műveit.
    Nem mintha a későbbiek értékesebbek lennének.

    Az, hogy a pasinak volt egy kis misztikus lökete, számomra akkor merült fel, amikor "burzsoázia a proletárok vérét szívja" vámpír-metafórán elgondolkodtam.

    VálaszTörlés
  4. Loxony, az ateisták után a sátánistáknak is csalit tett ki?

    VálaszTörlés
  5. Csak a "hasznos idióták" hiszik el a hivatalos ideológiát (materializmus). A főnökök pontosan tudják, hogy a világot mágikus erők mozgatják. Az pedig ránézésre is látszik, hogy Marx inkább főnökféle volt, mint idióta.

    VálaszTörlés
  6. CSak nem Bajnai úr személyesen?

    Lenne egy projekt-ötletünk.

    VálaszTörlés
  7. Úgy vettem észre, ezen a blogon mindenki álnéven kommentez, én pedig igyekeztem alkalmazkodni a kialakult szabályokhoz. Következésképpen nem vagyok se Gordon, se Bajnai.

    Projekt-ötletem nekem is lenne egy pár.

    VálaszTörlés
  8. Bajnai Úr,
    :)

    ne fojtsa vissza magában. Mondja a projekt-ötleteket!

    Teát esetleg?

    VálaszTörlés
  9. Tölgy, és az milyen, hogy „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”?

    VálaszTörlés
  10. Loxon, ha jól emlékszem, azt a kötetet a mellékhelyiségben tartotta. Még mindig ott van? :)

    Tudta, hogy innen utántölthető? ;)

    http://www.munkaspart-2006.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=39&Itemid=52

    VálaszTörlés
  11. Ó, már nem, kedves Leskelődő, most a Pedagógiai kősköltemény foglalja el a helyét Makarenko-tól, miután többször ki kellett hívnom a ghostbusters-t, mivel a WC-kagylóból egy dzsinn hangja azt ígérte, három kívánságom teljesíti, ha kiengedem.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)