2010. április 6., kedd

A statisztika illúziója



A poszt címe azonos René Guénon jelentős művének, A mennyiség uralma és az idők jelei c. könyvnek egyik fejezetcímével. Nem célom e fejezetet idézni, mindenesetre rokon az alábbi gondolatokkal.

Minthogy kis hazánkban közelegnek az úgynevezett „választások”, és az ilyenkor parabolikus iramnövekedésben megkergülő „nemzet” alig lát már ki a különféle „közvéleménykutatásokból” és a statisztikai hadviselés sztratégoszainak egeket ostromló és poklokat vizionáló tervezeteiből, jó lesz felidéznünk néhány észhiányosok számára hideg teával felérő, józanabbak csészéjét forrító, egyszerű, és egymással szorosan összefüggő alapigazságot.

Az első alapigazság, hogy a szabadság nem választás, hanem teremtés kérdése. Aki egy előregyártott választékból kiválaszt egyet, az voltaképpen nem dönt, hanem halmozott szuggesztióknak kiszolgáltatva elfogad egy nem saját paradigmát (amely annál fogva, hogy nem saját, még esetleges is). Teheti ezt több-kevesebb tudatossággal, spekulációval, ám a lényegen ez nem sokat változtat.

A második alapigazság, hogy a dolgok nem a választáson, nem a szavazófülkékben, és nem is a választási bizottságokban dőlnek el, még az ún. demokrácia terepét tekintve sem. A dolgok a tudatformálásnál dőlnek el. Az, hogy Kovács Pistike az SZDSZ-re, az MDF-re vagy az LMP-re húzza-e be az X-et, hogy józsinéni és maribácsi az emeszpére, Okos Tóni a Fideszre, Fritz a Jobbikra szavaz, már csak a tudatformálás következménye. A tömeges választásokon nem Shakespeare Hamlet-je zajlik, hanem vaskos commedia dell'arte, Arlecchinókkal, Brighellákkal, Pulcinellákkal és Pedrolinókkal.

Akik pedig a tudatformálást alsóközép-szinten végzik, azok Tartagliák, Pantalonék, Dottorék és Capitanók — ezek az úgynevezett „politikusok”. De már az ő tudatuk is formált: a középszintű tudatformálás ugyanis a demokratikus médián keresztül zajlik, annak minden szegmensében, szuggesztiók formájában. A tömeg (nem csak fizikai értelemben érvényes) tehetetlenségének elve alapján ennek sikeressége határozza meg, hogy milyen százalékban kapják meg szavazataikat az egyes pártok. Egyértelmű tehát, hogy szabad ember szavazata akkor sem számítana, ha volna miből választani, és leadná, ugyanis a többség irányított. Relatíve szabad ember kevés van, birka pedig sok, ezért a pleithokráciában a véleményipar birkákkal bebifláztatott reklámjai alakítják ki a termékválasztást, az áru pedig feltölti a parlamenti széksorokat. A demokrácia nem más, mint politikai kapitalizmus, véleményipari konglomerátum, élén azon logikai abszurdum uralgó híveivel, hogy „többen benyelik” = „jobb”.

A demokrácia a szám erőszakja az értelem felett, a többség erőszakja a minőség felett, a sokak kollektív erőszakja a szabadok és kiválók szabadsága felett.

A demokrácia az egyenlőség babonájára épül, de még az egyenlőség elvét sem tekinti magára kötelező érvényűnek.

A többség pedig nem más a demokráciában, mint a hazugok, valamint manipulátorok szócsöve, egyfajta instrumentum, amellyel a hazugságok, a demagógia és a sötétség uralmát a világban a tömeg támogatásával biztosítani lehet, szóval a demokrácia nem más, mint tősgyökeres populizmus, magának a populizmusnak a rendszere, a maga sajátosan pidginizált értelmiségi nyelvezetével.

A tömegtámogatásra való hivatkozás valójában a manipulátorok zsarnoksága és zsarolása a szabad emberek felett, akik tudják jól, hogy a tömeg véleménye az igazság és a tettek szükségességének, illetve minőségének meghatározása szempontjából jelentéktelen.

A szavazó emberek nem individuumok, hanem statisztikai egyen-egységek egy többmilliós, kollektív halmazból, terminálok a véleményipar számítástechnikai gépezetén, „szabadságuk” e rendszerben a 0,000001%-nál is csekélyebb.




16 megjegyzés:

  1. Jó, ezt értjük, de mit tesz ilyenkor egy Szabad Ember?

    VálaszTörlés
  2. A Szabad Ember szabad, minek írjuk tehát elő neki, hogy mit tegyen ilyenkor?

    VálaszTörlés
  3. Csak semmi kitérés, én se mondtam, hogy írjunk elő.

    Az egy szabad ember ismertetője, hogy viszolyog a világ állapotától? Valamikor több szabad ember volt? Mitől veszett oda a korábbi nagyobb szabadság (ha volt olyan)?
    A kevés Szabad Embernek (legalább annak, aki itt viszolyog) van tippje, mit kéne tenni, hogy több Szabad Ember legyen? Vagy ez nem is cél? (mitől lehetne ilyen jót viszolyogni...)

    Kicsit se dicsérni akarom a fennálló viszonyokat.

    VálaszTörlés
  4. nem a viszolygás a szabad ember ismertetőjegye.

    VálaszTörlés
  5. "Az első alapigazság, hogy a szabadság nem választás, hanem teremtés kérdése."
    Ilyen értelemben teljesen nyilvánvaló, hogy nincs Szabad Ember.
    Eszerint egyedül Isten szabad. (a múltkor ezt már feszegettem)
    Énnekem ezzel nincs is bajom, szvsz a tradik túlértékelik az emberi
    teljesítményt, mondjuk, nem csoda, a józanparaszt is látja, hogy a
    gnoszticizmus többek közt az Ember túlértékeléséről szól.

    Az ember szabadsága részleges, hiszen teremtmény.
    Persze, mivel mi vagyunk a kiskedvencek ((c) tölgy), ezért Isten által
    hozzá hasonlóvá válhatunk, _szabadon_ mellette döntve, neki felajánlva
    a döntési szabadságunkat, _általa_ megélve a teremtési szabadságot.
    Ránézésre nekem ott a gond a gnosztikusokkal, hogy ebben a folyamatban
    a saját, emberi erőfeszítésnek túl sokat tulajdonítanak.

    A poszt többi részével nagyjából egyetértek, de felmerül a kérdés: ha
    a demokrácia ennyire borzasztó, akkor mégis miért működik
    többé-kevésbé ennyire jól?

    VálaszTörlés
  6. Nincs semmiféle demokrácia. Népképviseleti rendszer van, hol kevésbé, hol erősebben manipulálva.

    VálaszTörlés
  7. tist: gúnyolódtam. Hogy Loxon viszolyog, azt látjuk. Hogy szabad ember-e, azt én nem tudhatom.

    VálaszTörlés
  8. Kicsit jobban belegondolva, az utolsó kérdésemet már Loxon itt korábban megválaszolta: tiszta demokrácia esetén áram se lenne.

    Egy gondolatot feldobnék azért e kérdésben is: az értelmiségi fiatalság körében népszerű a "netdemokrácia" támogatottsága, amit "több demokrácia" felkiáltással hirdetnek. Működő példák vannak rá: a wikipedia, az ingyenes szabad szoftverek írása stb. Régebben egy ideig nekem is nagyon szimpatikus volt ez a gondolat, csak a gond vele az lehet, hogy ha nagyobb hatalomról, sok pénzről van szó, akkor megjelennének egy ilyen rendszerben is a hiénák.
    Mondjuk, a védelmében azt el lehetne mondani, hogy ez a legtöbb elképzelés szerint meritokrácia lenne a bele épített cenzus folytán.

    VálaszTörlés
  9. Én nem viszolygok, kedves Csaba, hanem leírom, hogy a demokrácia és a statisztika (nem pedig a világ) miért illúzió. (A világ is illúzió, de más értelemben.)

    Hogy a demokrácia jól működne, kedves R/R... ez is gúny? Egyébként ami miatt esetleg mégis „jól működik” (komolyan nem értem, mit ért ez alatt), az egy olyan elv, amiben semmiféle demokrácia nincs: szuggesztiók és (ellen)hierarchia, részben pedig még mindig normális tekintélyelv alapján működnek ugyanis ma is a dolgok.

    Nem értékelem túl az emberi szabadságot, mint ahogy a tradicionalisták sem. Az emberi szabadság mondhatni fizikai képtelenség, azonban a gondolkodás szintjén valamennyire érvényesül. A jól gondolkodók valamivel szabadabbak, mint a gyengén vagy a nem gondolkodók, mert legalább a tudatfunkcióik tisztábban tükrözik Isten omnipotenciáját. A demokrácia mint elv pontosan attól viszolyogtató, hogy a világosságra képteleneket, a nem gondolkodókat, nem immaginálókat, nem érzőket és nem akarókat, sőt e tudatfunkciókat egészen torz formában „felmutatókat” pontosan ugyanannyira értékeli (azaz egy tollvonásnak a sokmillióból), mint a gondolkodni képeseket. A demokrácia mint „valóság” pedig ebből az elvből következik. Ilyen értelemben mint rendszer is viszolyogtató. És akkor még a moralitást vagy egyéb létező szempontokat nem is említettem. Nyilvánvalóan a Szabad Ember itt sarkítás, de valahogy ki kell fejezni, hogy bizonyos mértékig valóban beszélhetünk szabadságról, még az emberi létformán belül is.

    „A kevés Szabad Embernek (legalább annak, aki itt viszolyog) van tippje, mit kéne tenni, hogy több Szabad Ember legyen? Vagy ez nem is cél?”

    Látja, Bobkó úr, hogyan bonyolódik bele a modern mennyiség-mítosztól érintett ember a minőség/mennyiség kérdésbe? Szabad ember nem lehet több, mint ahány egyébként is van. Embereket nem lehet a saját tudatfunkcióik gyengeségének járma alól felszabadítani, legalábbis modern eszközökkel, ún. jogokkal és agytöméssel végképp nem.

    Régebbi korokban másképp oldották meg a kérdést: a minőségre koncentrálva irányították a dolgok menetét, nem pedig a mennyiségre.

    VálaszTörlés
  10. R/R, nem a „hiénák” a dolgok akadályai. A hiénák hiénák, de a demokrácia is a hiénafajok közé tartozik. A neten pontosan akkora illúzió a „démosz uralma”, mint másutt. A többségi elv akkor elfogadható, amikor (többnyire) súlytalan dolgokat kell eldönteni, és akkor is inkább csak azok körére korlátozva, akik döntésképesek és érdekeltek egy konkrét kérdésben. Például: „Kilencen vagyunk. Harry Potter-t vagy Mónikasót nézzünk? Mindenki tegye fel a kezét.”

    Hasonlattal élve a demokrácia kapcsán: amikor a démoszt kérdezik meg (és ez felmérésként esetleg használható valamire, de döntésként a világért sem), akkor olyan, mintha a lábakat kérdeznék meg, hogy hova kell menni. Nyilvánvalóan a lábak irányítottak, és valamerre „akarnak” menni, tehát a felmérés eredményes lesz. Azonban a motivációk a fejben (modernisták kedvéért az idegrendszerben) vannak, amely a lábakat irányítja, a motivációk koordinációja pedig ennek is a központi funkcióiban.

    Ha az ember a lábait kérdezi meg, hogy merre menjen, akkor legjobb esetben is bóklászni fog, mert arra fog menni, amerre motivációinak kába reflexei, e reflexek mondjuk x időre való meghosszabbításai viszik, függetlenül minden más szemponttól.

    (A helyzet ugyanakkor ennél sokkal bonyolultabb, mert ebben a hasonlatban csak egyetlen ember szerepel, a valóság viszont, hogy itt több igen okos, ám őrült fej és néhány láb, valamint más szerv is irányítani akarna.)

    A dolgok ténylegesen hierarchikusak, és össze kell őket hangolni, erre pedig per analogiam a fej hivatott, aki azonban statisztika nélkül is érzékeli, hogy mi újság. Ha mondjuk mint testi lénynek vizelnem kell, meg ugyanakkor aludnom is kell, akkor nem úgy döntöm el, mit fogok e két sürgető késztetés közül választani, hogy melyiket tenném szívesebben, hanem hogy melyiket ésszerű előbb megtenni. Általában vizelni előbb ésszerű, mivel a húgyhólyag teherbírása korlátozott, az alvás viszont valamelyest elodázható, amellett belátható, hogy éjjel felkelni nehezebb, mint lefekvés előtt intézni a dolgokat — ráadásul az ember jobban alszik. Szóval már ezen a szinten is koordinációra van szükség, nem pedig valamelyik motiváció túlerejének érvényesítésére. Nem lehet a szervekre és a testi ingerenciákra hagyatkozni a döntéskor, mert ennek két következménye lenne: az, hogy az ember azonnal elaludna és még ráadásul be is vizelne.

    Mondani sem kell, hogy az ember esetében ennél százezerszerte komplexebb folyamatok zajlanak a tudatban, ez csak egy egészen alpári és elszigetelt példa, mindkettő a durva testiség területéről.

    Hamvas igen figyelemreméltó dolgokat ír e témakörben a Vízöntő 3. Zipfere alatt.

    By The Way, ajánlom figyelmükbe a pillanatnyilag körünk címe alatt található görög nyelvű mottót is, azaz hogy mit tartanak a mennyiség mítoszáról az evangéliumok.

    VálaszTörlés
  11. „Kilencen vagyunk. Harry Potter-t vagy Mónikasót nézzünk? Mindenki tegye fel a kezét.”

    (Ez természetesen irónia volt, ugyanis a demokrácia még itt sem működik.)

    VálaszTörlés
  12. "Nem értékelem túl az emberi szabadságot, mint ahogy a tradicionalisták sem."
    Akkor nagyjából egyet tud érteni a fentebb leírt szabadság-felfogásommal? (bocsánat, hogy nem tudtam a leírására egzaktabb filozófiai nyelvet használni - amatőr vagyok)

    "Hogy a demokrácia jól működne, kedves R/R... ez is gúny?"
    Nem. Igaza van, írhattam volna, hogy "viszonylag jól", pontosabb lett volna. Arra gondoltam, hogy az egyéni szabadság lehetősége megvan a magánéletben, az anyagi gyarapodás minden eddiginél bőségesebb stb.
    Nyilván vannak hátulütői, nem kicsik: spiritualitásellenes korszellem, közösségek lerombolása stb.
    Mondjuk, tökéletes politikai rend nincs, Isten országa nem e világból való, így csak a kicsit rossz politikai megoldások közt kell egyensúlyozni.

    "szuggesztiók és (ellen)hierarchia, részben pedig még mindig normális tekintélyelv alapján működnek ugyanis ma is a dolgok."
    Az ellenhierarchia a mennyiségi/anyagi gyarapodásban jelentős szerepet játszott, lassan elérkezik a fordulópont, amikor kifűrészeli maga alól is az ágat.
    A normális tekintélyelv maradványai szerintem is fontos szerepet játszanak a stabilitásban.

    "a tudatfunkcióik tisztábban tükrözik Isten omnipotenciáját."
    Vanier-t és a Bárka-mozgalmat ismeri?
    Őket szemlélve nem tudom osztani a fenti álláspontot, noha látok benne részigazságot.

    Kérdés, hogy a demokráciában, ahogy ma ismerjük, mennyivel okosabb emberek irányítanak, mint rég. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy sokkal okosabbak.
    Más kérdés, hogy nagy valószínűséggel kevésbé bölcsek...

    "A dolgok ténylegesen hierarchikusak, és össze kell őket hangolni, erre pedig per analogiam a fej hivatott,"
    Erre röviden úgy reagálnék, hogy azt hogyan lehet eldönteni, hogy ki tartozik a "fej" kategóriába?

    VálaszTörlés
  13. a kiválasztottság-tudat az egyik legerősebb csoportképző.akár egyházról, akár politikai rendszerről beszélnek.

    VálaszTörlés
  14. "A dolgok ténylegesen hierarchikusak, és össze kell őket hangolni, erre pedig per analogiam a fej hivatott, aki azonban statisztika nélkül is érzékeli, hogy mi újság. "

    Kedves Loxon, de mire megy ki ez az egész? Rövidlátó nárcisztius kesergés, egy propagandacélú patyomkinfalu szidalmazása, tévesen valódinak tekintve azt.

    Nem a láb követelte ki, hogy ezentúl ő akarja megmondani, hova kell menni és természetesen nem is a láb dönti el!

    Annyi történt, hogy a hierarchikus társadalomban olyan elemek kerültek a "fej" pozíciójába, akik gonosz céljaik, vagy perverzióik (gonosz Uruk?) miatt úgy döntöttek, hogy megteremtik a láburalom látszatát.
    Nem a lábak csinálták és csinálják ezt és nem is igénylik!

    VálaszTörlés
  15. Van valami biológiai elmélete is ennek a kiválasztottságtudatnak. Új életterek meghódítására mozgósítja a populáció e szektába beálló részét ("ígéret földje")

    VálaszTörlés
  16. Úgy tűnik, mindezidáig csak az egyik válaszkommentáromat olvasták, de egyszerre válaszolok:

    R/R, nagyjából egyet tudok érteni a szabadságfogalmával, amennyiben az a hierarchiát tükrözi. Ha az ember nem képes másra, mint tükrözésre, akkor vegye fel a tükör funkcióját.

    Az anyagi gyarapodásról, azaz Mammon uralmáról az evangéliumok elég világosan írnak, ha ezeket tartja követendőnek, ajánlom a földi és a mennyei kincsekről szóló példázatot. Megjegyzem, Mammon uralma nem feltétlenül a demokráciával mint rendszerrel azonos, de jellemző, hogy ez utóbbiban csupán ez érvényesül.

    Vanier-t nem ismerem, de ha a hitre céloz, akkor azt mondom, a hit is csupán a mélyebb értelemben vett nous egyik erénye.

    Abban igaza van, hogy létezik infernális okosság, és hogy ez nem bölcsesség, magam is így gondolom. De a butaság sem bölcsesség. A demokrácia olyan ellenhierarchia, amelynek irányítói infernálisan okosak, hívei pedig buták.

    Ez válasz egyúttal Bobkó úr kérdésére (válaszára) is, amellyel végsősoron egyetértek.

    A kritika azonban nem nárcisztikus kesergés, hanem analízis, pontosan a nárcisztikus kesergés elkerülése végett. (Ugyanis nárcisztikusan az kesereg, akinek szubtilis demokratikus illúziói vannak.)

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)