A filozófus és a hatalom 1

Középiskolai filozófiaórák, netán lelkes Hamvas- (etc-) olvasmányok hatása alatt az ember azt gondolja, hogy a filozófus, mint afféle felelősséggel gondolkodó lény, egyben követi is moralitás szabályait. Nem teszi másnak, amit maga nem. Nem lop (könyvet sem). Nem öl (még akkor se, ha a történeti szükségszerűség megköveteli). Nem törtet hatalomért (még forradalmi hevületben sem), mert az megrontja azt, aki romlandó. Embernek tekinti a nőket. Nem hazudik. Mértékletes. Satöbbi.

Aki aztán óvatlanul igazi, hivatalos filozófiai tanulmányokba kezd, meglátja, hogy nem így van. Ahol a falakra ki van táblázva a „filozófia” szó, jobb, ha az ember óvatosan nézelődik, és ha valaki filozófusként jegyez egy cikket, vagy abból él meg, hogy filozófusként húz fizetést, ott a legnagyobb gyanakvással kell élnünk. De ahelyett, hogy a jelen felett keseregnénk (netán mókás részleteket mesélnénk a hivatásos filozófusok életéből), álljon itt egy történeti példa.

Forrása K. Sauerland magyarul is olvasható könyve: Harminc ezüst. Besúgások és árulások (amit egyik könyvesboltlánc akciójában potom pénzért vettem egy hete). Ebben a szerző a 20. századi besúgás kultúrtörténetét írja meg. Egy fejezet az intellektuális „szakértő” mint besúgó szerepét tárgyalja, aki tudatosan kárt okoz többé-kevésbé tényeken alapuló szakvéleményével.

Példánkban van minden, ami érdekes lehet: hatalom, egyetem (2 db); rektor és professzor, ezekből: szakértő 1 db, filozófus 2 db, még részletesebben: náci jellegű filozófus 1 db, zsidó származású filozófus 1 db. A gyakorlat: takarítsuk el (filozófiai) riválisainkat a szellemi életből, de úgy, hogy minél kevésbé mocskoljuk be magunkat. A gyakorlatot bemutatja: M. HEIDEGGER, Németország.

„Hitler hatalomra jutása után a bajor kultuszkormányzat ellenállásba ütközött, amikor »A tisztviselői kar megújításáról« címet viselő törvény értelmében zsidó származása miatt nyugdíjazni akarta Richard Hönigswald filozófust, a Müncheni egyetem filozófia tanszékének professzorát. A hivatal szakvéleményeket kért róla, többek közt M. Heideggertől, aki akkor a Freiburgi Egyetem rektora volt. Ő egyebek közt ezt írta:

Hönigswald abból az újkantiánus iskolából került ki, amelynek filozófiáját a liberalizmus testére szabták. ... látszólag szigorúan tudományos indoklással elirányították a tekintetet az ember történeti gyökerezettségéről és népi átöröklöttségéről, vérből és rögből valóságáról. Ezzel együtt tudatosan háttérbe szorítottak mindenféle metafizikai kérdésfeltevést, és az ember nem számított többnek egy indifferensen általános világkultúra kiszolgálójánál. Mindez még azzal is kiegészül, hogy éppen Hönigswald az, aki veszélyes éleselméjűséggel védelmezi az újkantiánus gondolatokat. A veszély leginkább abban rejlik, hogy ilyetén ténykedése a legnagyobb tárgyilagosság benyomását kelti, s máris sok fiatalt tévesztett meg és vezetett félre. Még ma is botrányosnak kell neveznem, hogy ez az ember tanszéket kapott a Müncheni Egyetemtől... Heil Hitler! Készséges hívük: Heidegger.”

A szerző, K. Sauerland így értelmezi az esetet: „Akkoriban... a nacionalista gondolkodásra volt kereslet. Heidegger nem él antiszemita érveléssel. Ő ugyanis többet akar, nevezetesen a kozmopolitizmus összes elkötelezettjének és egy akkoribam uralkodó irányzatnak, a neokantianizmusnak a kiszorítását. Követőit meg kell fosztani attól a lehetőségtől, hogy befolyást gyakorolhassanak az ifjúságra.”

Blut und Boden mint a filozófia kritériuma? Ezt így hogy? Veszedelmes éleselméjűség? Heideggerben van valami a hellerágnesi nagyságból, azt hiszem. Másrészt meg értem, hogy minden hatalmat kapott filozófus — már akit afféle különleges anyagból gyúrtak — véleménymonopóliumra tör. No de így?

És a legkínosabb, filozófiai-tudományszociológiai kérdés: mi lett volna M. Heideggerből, ha a konkurencia, ezek a mocskos újkantiánusok nem lettek volna eltakarítva?

(a történet vége meg az volt, hogy a neokantiánus kollégát persze nyugdíjazták. Aligha termett neki több siker a Heidegger-féle Német Filozófia Terén; pár hónapot volt, azt hiszem, Dachauban (mint sokan mások), aztán emigrált, mert még idejében lépni tudott.)

Disclaimer. A bejegyzés szerzője nem neokantiánus. Sem anyagi, sem üzleti kapcsolatban nem áll neokantiánusokkal, és semmilyen érdeke nem fűződik a neokantianizmushoz.