Die Besten von Ernst Jünger — válogatott gondolatok nem csak teázgató konzervatívoknak

A minap levettem könyvespolcomról egy pár éve beszerzett kötetet, Ernst Jünger gondolatainak és maximáinak válogatott gyűjteményét. A szerző termékeny életművéből magyar nyelven eleddig csak egyetlen regénye, a Márványszirteken látott napvilágot [részlet a regényből], pedig — ahogy Horváth Róbert is írja rövid ismertetőjében — egyéb jelentős műveinek fordítására és kiadására is érdemes lenne nagyobb gondot fordítani. Az író filozofikus hajlamát bizonyítandó most megosztok nyájas Olvasóinkkal néhány frissen lefordított aforizmát a kötetből, véleményem szerint kiváló meditációs objektum lehet bármelyik.


Nem törünk ki korlátainkból, még a legbelsőbbekből sem. Ezért nem is változunk. Bizonyára alakítjuk magunkat, de csak korlátainkon belül, egy meghatározott körben.

*

Több négylevelű lóherét taposnak el, mint amennyit felszednek.

*

Oly mértékben emelkedünk, amilyen mértékben ballasztjainkat ledobjuk.

*

A széplelkek az intellektuális nő természetes prédái.

*

Az igazi konzervatívok azok, akik a romantikát, sőt, még az elragadtatást sem engedik meg maguknak, és nem is szorulnak rá. „Res, non verba” — ez az ő törvényük.

*

A remény emberi-földi dolog, a tökéletlenség egyik jele. De már az is egy magasabb állapot, amelyben a tökéletlenség felismerszik. Amit ma haladásnak nevezünk, az a szekularizált remény; a cél földi és jól körülírhatóan az időben van.

*

A megbánás pozitív formája az elmulasztott alkalmakra irányul.

*

A hallgatás gyakran erősebb hatást kelt az ellenállásnál, különösen olyan személy esetében, akinek sok mondanivalója van.

*

Némelyek többet képesek elmondani hallgatásukkal, mint mások ékesszólásukkal.

*

A hallgatás mélyebbre elér, mint a szó.

*

Egyesek konzervatívnak nevezik magukat, anélkül, hogy ezt az elnevezést megérdemelnék, mivel az örökség megőrzésének puszta igénye nem elegendő.

*

Aki önmagát kommentálja, saját színvonala alá esik.

*

Aki a szabadságot ingyen óhajtja, elárulja magáról, hogy nem is érdemli meg.

*

A részvét pozitív párja az oltalom.

*

Egy olyan szellem, amely nem csodál meg semmit, nem érdemli meg a csodálatot.

*

Különbséget kell tenni a győzelem és a siker között.

*

Ha megnyitjuk magunkat, megnyílik a világ is.

*

A helyzeteket teremteni kell, nem pedig elfogadni.

*

A remény minden körülmények között tovább vezet, mint a félelem.

*

Akinek sikerül az életet játékként űzni, az a csalánban és a bürökben is mézre bukkan; még a kellemetlenségek és a veszélyek is élvezetére válnak.

*

Nem maradt észrevétlen előttem, hogy minden állapotban nagy nehézségi erő rejlik, amelyből magunkat kimozdítani a puszta gondolatok nem elegendőek.

*

— és a változás vajon nem az a maszk, amely mögé az élet és a halál titka rejtőzik?

*

Nincsenek félreismert zsenik. Mindenki a neki megfelelő helyet találja meg az életben.



Ha elég hosszan élünk, megélünk mindent és mindennek az ellenkezőjét is.

*

A humanitás korszaka az a kor, amelyben az emberek megritkultak.

*

A tények adatokat szolgáltatnak, nem igazságokat.

*

„Nincs időm az olvasásra” — ebben az esetben valószínűleg egy elfoglalt emberről van szó, nem pedig egy olvasóról. Az igazi olvasó ismertetőjegyei közé éppen az tartozik, hogy van ideje az olvasásra, és még ha úgy kellene időt lopnia is, miként a szeretőnek a szerelmesére, minden egyebet el kellene hanyagolnia.

*

Egy könyvtől, amely ezt az elnevezést megérdemli, azt várnánk, hogy olvasóját megváltoztatja. Az olvasmány után már nem önmaga többé.

*

A jó olvasók önálló gondolkodók is. Esetükben a szerző takarékoskodhat a gondolatjelekkel. Másoknál viszont fennáll a veszély, hogy az ironikusnak szánt mondatokat komolyan veszik. Ez könnyen kellemetlenségekhez vezethet.

*

Az egyszerű dolgokat nehezebb leírni, mint a bonyolultakat, mivel a megnevezhetetlenhez közelebb állnak és a leírónak a nyelv alapjaihoz kell visszanyúlnia.

*

Régi, jó szavakon politikai erőszakot tettek és lealacsonyították őket; ezeknek, miként a betegeknek, időt kell hagynunk a lábadozáshoz.

*

A szerző az imaginációja révén alkot. Eszményképeket teremt, amelyek visszhangként vagy tükröződésként a valóságra visszahatnak.

*

A művészet tulajdonképpeni feladata nem az, hogy az embereknek élvezetet okozzon, hanem hogy őket felülemelje véges mivoltukon: feltámadás az időben.

*

A művészet mindkét feladata azonos: az istenség megközelítése és a halálfélelem száműzése.

*

A mindennapos tapasztalat arra tanít: az eszközök minden egyes újabb fejlődésével növekszik az örömtelenség. Egyúttal, mintha az ember sós vizet inna, az olthatatlan szomjúság is erősödik.

*

A technikai és a morális fejlődés közötti divergencia az erőszaknak kedvez.

*

A sakkautomata a sakkjáték megsemmisítésére alkalmas találmány.

*

Ha a természet arcába tekintünk, eltűnik a pillanat kicsinyessége, a gondolatok szabadabban mozognak, és a túláradóan váltakozó mozgások által előidézett ingerlékenység a környezet tágasságában és mozdulatlan csendességében lecsillapodik.

*

A fa az élet nagy szimbólumainak egyike, talán éppen a legnagyobb. Ezért az emberek és népek minden időkben csodálták, megbecsülték és tisztelték is.

*

Az elemek erejét már csak a katasztrófákban ismerhetjük meg.