Egyes internetes kommentátorok (gyermekkori emlékezetünk szerint őket lükepékeknek szokás hívni) magabiztosan kijelentették, hogy a marxi kommunizmus forradalmak általi megvalósítása Vlagyimir Iljics Lenin újdonatúj ötlete volt, s hogy Marx álmában sem gondolt olyasmire: „forradalom”. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el, kik ezek a kommentátorok? Miféle iskolákból jöttek? Ők volnának tán a démosz nagyszájú bajnokai, akik szerint az igazság letéteményeseI azOK, akiK sokan vanNAK?
Az még csak hagyján, hogy Leninnek akkora eredetiséget tulajdonítanak, amekkorája sohasem volt. De ha sokan mondanak Nagy Hülyeséget, akkor bizonyára majd csak elhiszik nekik a naív blogolvasók, és onnantól vae victis, mert akkor is igazuk lesz, ha nem. Igaz ezzel szemben az, hogy bár egy fecske nem csinál nyarat, egy bolond viszont százat csinál. Nos, vegyük elő a toalettről, és lapozzuk fel a (pfuj) Kommunista kiáltványt (par Marx et Engels). IV. fejezet. Címe: A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz. Mit találunk itt? (Én nyomtatásból idéztem, hűen ahhoz, mit ír a költő: „Berzsenyi szobra alatt, fejemet tenyerembe lehajtva…”/ — íly kezdettel akart költeni. Hogy ne legyen / önmaga színe előtt se hazug: míg éneke készült, / fél-tenyerére borult Berzsenyi szobra alatt.) Válasszuk ki a számunkra ezúttal fontos mondatokat (ó, ez a kontextusról cseppet sem választja le a dolgokat, nekem elhihetik. Aki nem hiszi, járjon utána vagy másszon fel a nemhiszemfára.)
„Franciaországban a kommunisták a szocialista-demokrata párthoz csatlakoznak a konzervatív és radikális burzsoázia ellen, nem mondva le arról a jogukról, hogy kritikai magatartást tanúsítsanak a forradalmi hagyományokból sarjadzó szólamokkal és illúziókkal szemben.” (Jól figyeltek? Itt csak a szólamok és illúziók kritikájáról van szó.) A jelentéktelen Engels lábjegyzetei e mondathoz: „(1888) Akkoriban ezt a pártot a parlamentben Ledru-Rollin, az irodalomban Louis Blanc, a napisajtóban a Réforme képviselte. A szocialista-demokrata név a névnek ezeknél a feltalálóinál a demokrata vagy köztársasági párt többé-kevésbé szocialista színezetű szekcióját jelentette. — (1890) Az akkoriban magát szocialista-demokratának nevező francia párt az volt, amelyet a politikában Ledru-Rollin, az irodalomban Louis Blanc képviselt; annyira különbözött tehát a mai német szociáldemokráciától, mint ég a földtől.”
Menjünk tovább.
„Svájcban a radikálisokat támogatják, de nem tévesztik szem elől, hogy ez a párt ellentmondásos elemekből áll, egyrészt francia értelemben vett demokrata szocialistákból, másrészt radikális burzsoákból.
A lengyeleknél a kommunisták azt a pártot támogatják, amelyik az agrárforradalmat vallja a nemzeti felszabadulás feltételének, azt a pártot, amely az 1846. évi krakkói felkelést életre hívta.”*
Álljunk meg itt kissé, és mélázzunk. (Mélázunk.) Eleget méláztunk, menjünk is tovább.
„Németországban a kommunista párt, mihelyt a burzsoázia forradalmi módon lép fel, együtt küzd a burzsoáziával az abszolút monarchia, a feudális földtulajdon és a kispolgáriság ellen.”
Ismét álljunk meg, mert hiszen tetten értük a szerzőt, s egyúttal elértük írásunk célját. Ámde ne álljunk meg itt, hisz csodálatos irományunk végkifejlete teljes pompájában tárja elénk az eredeti és hamisítatlan kommunista elképzelést és szándékokat:
„Egyetlen pillanatra sem mulasztja el azonban [mármint a Kommunista Párt – a szerk.], hogy a munkásokban a lehető legvilágosabban tudatosítsa [ha-ha – a szerk.] a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentétet, hogy így a német munkások azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket a burzsoáziának uralmával meg kell teremtenie, azonnal mint megannyi fegyvert a burzsoázia ellen fordíthassák, hogy így, a németországi reakciós osztályok megdöntése után, nyomban meginduljon a harc maga a burzsoázia ellen.
Németországra irányítják a kommunisták legnagyobb figyelmüket, mert Németország polgári forradalom küszöbén áll, és mert ezt az átalakulást általában az európai civilizáció előrehaladottabb feltételei között és sokkal fejlettebb proletariátussal hajtja végre, mint Anglia a XVIII. és Franciaország a XVIII. században, a német polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet.
Egyszóval, a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat.
Mindezekben a mozgalmakban a kommunisták a mozgalom alapvető kérdéseként a tulajdon kérdését helyezik előtérbe, függetlenül attól, hogy ez a kérdés többé vagy kevésbé fejlett formát öltött-e.
A kommunisták végül mindenütt az egész világ demokratikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkodnak.
A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.
Világ proletárjai, egyesüljetek!” — fejezik be az alkotók öles betűkkel.
Nos, kedveseim, milyen teát kérnek? Én javaslom Mr Pharmacist kedvencét, az Imperial Gunpowder-t. A fenti részleteket tartalmazó kiáltványhoz pedig csatolom Petőfi Sándor politikai verseit. Egész jól mutatnak együtt, mondhatni, kiegészítik egymást. Mindenesetre jól összeillenek. Persze ők, az úgynevezett polgári forradalmárok, kávét ittak, a Pilvaxban. Talán mert a kávé őrülete jobban összeillik a szubverzióval.
Erről jut eszembe, jártak már Pécsett, a Caflisch nevű cukrászdában? Ez a kávéház 1789-ben nyílott, pontosan a francia forradalom évében. Borzasztó slampos és kelletlen némberek a felszolgálók, sajnálatos módon. Olcsó és rossz rádió szól, nem igazi fa „ég” a kandallóban. Talán nemsokára szebb idők következnek egyszer erre a ma már inkább konzervatív enteriőrre. De ez most nem is fontos, hogy is jutott eszembe.
Szóval egyesek itt azt állítják, hogy Marx egy békés ember volt. Egy amolyan szuszogó, szakállas mikulás, aki békésen motyogva nézgelődött ki egy csomag szaloncukor mögül, amelyet természetesen proletárgyerekeknek szándékozott kiosztani. Senkinek nem akarok a lelkivilágába gázolni azzal, hogy mennyire téved, ha így gondolja. Egyébként úgy hallottam, véleményszabadság van, tehát mindenki higgyen olyan majomságot, amilyet csak tud. De a Kommunista kiáltvány szavait, kérem, ne hamisítsák meg. Igazán rosszul esne, ha tiltakoznom kellene a Tudományos Akadémiánál, vagy valami ilyesmi.
Miután e posztban két legyet ütöttünk egy csapásra – hiszen a kommunizmus mellett általában véve a demokratizmus is megkapta mai napi méregadagját (ha a kettő nem egyenesen ugyanaz) –, mint aki jól végezte dolgát, Loxon még egy bónusz idézetet helyez ide rosszkedvű evolucionistáink részére – Engels Frigyes 1890-es lábjegyzetét a kiáltvány 1883-as német nyelvű kiadásához: „Ehhez a gondolathoz, amely véleményem szerint arra van elhivatva, hogy a történelemtudományban ugyanolyan haladásnak legyen az alapja, mint aminőnek Darwin elmélete volt a természettudományban – mindketten már 1845 előtt fokozatosan közeledtünk.” Marx azonban „1845-ben [...] már teljesen kidolgozta ezt a gondolatot”.
Erről megint eszembe jutott valami. Nemrég valaki kezembe nyomta Feldmár András A tudatállapotok szivárványa című beszélgetős könyvét. Nem lettem egy Feldmár-fan, meg agyfélteke-misztikus sem, de találtam benne egy jól értelmezhető gondolatot az Önök számára, my dears: „Valószínűleg közületek sokaknak már régen nem beszéltek a jobb féltekéjéhez. Ez csak egy kis masszírozás ennek a féltekének, amit eddig kevesen masszíroztak. Ha költészettel foglalkoztok vagy drámával, akkor a jobb féltekétek működik, különben lehet, hogy már régen alszik. S az is egy tudatállapot. Például Darwin és H. Huxley mindketten azt írták az önéletrajzukban idősebb korukban, hogy nagyon szomorúak, de sajnos már nem értik a költészetet. Emlékeztek rá, hogy fiatal korukban élvezték, de idősebb korukban már egyáltalán nem értették, hogy miről szól. Elfelejtették, az a félteke már nem dolgozott.”
Egyébként ismerik az udvari bolond csodálatos intézményét?
* (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ennek székhelye a vészjósló Lemberg volt.)
Költözködés, festés, fűnyírás után én mindig nagyon mérges vagyok, és akkor gonosz dolgokat mondok vagy írok.
VálaszTörlésLoxon költözött.
Marx is sokat költözött.
:)
Tölgy, úgy látom, Magára egyre jobban hat Gizike.
VálaszTörlésAz emberarcú Marx a Grundrisse "felfedezése" után terjedt el a 60-as években. Amikor kiábrándultak Sztálinból a ballerek, és az 50-es években (ja jól emlékszem Bottomore) kiadta a Grundrisse-t angolul.
VálaszTörlésVAn egy engels szöveg, ahol a forradalmat expressis verbis autoriternek nevezi. Nem voltak azok annyira hülyék, mint amennyire a mai ballerek el akarják hitetni velünk.
De ma Marx inkább az "academic Marxism"-ban hódít, a Bal szvsz ma már nem marxista.
Látja, írtam egy teljesen építő kommentet is.
VálaszTörlésLátom. Merci.
VálaszTörlésAzt hiszem, hogy de. Mármint Marx kísértete látensen ott dolgozik ezeknek az embereknek a fejében. Kényelmes úgy gondolni, hogy a marxizmusnak vége. Még a leninizmusnak sincs vége, szerintem.
Persze, retorikailag tehetünk úgy, mintha vége volna. A dolog a verbalizmusok szintjén le van gyűrve. Hektikusan tiltakoznak ellene országunk értelmiségijei is, hogy ők marxisták vagy hasonfélék volnának. De valahogy a szívük mégis ott dobog. És ez még csak az egyik rossz. A másik, hogy a feledésbe merült (merített) rossz ezúttal erőteljesebben dolgozik, mint a kritikusan vizsgált rossz. Marxék kritikus tanulmányozása sokat segíthetne a konzervatív teoretikusokon. Az Academic Marxism hatása még ma is felbecsülhetetlenül nagy.
Másrészt persze a kurrens baloldali ötleteket mintegy függetlenül is lehet ezektől kezelni. Csak a szenilitás elkerülése végett nem érdemes. :—>
Legalább a filológia szintjén adagolni kellene azt, hogy miről is beszélünk, amikor Marx szóba kerül.
Misztikus majd valóságos sátánista múltja szintén megérdemelné a figyelmet. Majd erre is sort kerítünk.
Ma a fősodor persze Derrida meg Rorty and so on, no de mit is emelnek ki ezekből? Ilyeneket: Derrida Marx-szelleme. Vagy ilyeneket: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Umberto Eco szintén ajnározza Marxot. Mintha ez a valósággal borzadályos szerző jelentene valamit nekünk a szörnyű nagy hülyeségeken és a rontáson túl.
Loxon,
VálaszTörléssajnos ellent kell mondjak magának. Nekem is nehezemre esik.
Annyiban a posztmodernek is marxisták és a mai bal is, hogy gyűlölik az európai, burzsuj gondolkodást-életformát. Nem véletlen, hogy a mai Bal védi az iszlám terroristák a Nyugat ellen. (Bocs, tudom, szereti az iszlámot, de akkor is van a nyugati iszlámban egy masszív Nyugat-gyűlölet. ) De ez szvsz inkább Rousseau.
Ami sajátosan Marx volt, a gazdaság és tulajdon , termelés stb. hagsúlyozása, az mára kikopott.
Talán az Academic macizmusban még él, de egyébként nemigen.
Bár megjegyzésem. A cikkhez:
VálaszTörlésMi volt pontosan Lenyin újítása? Ahogy a cikkben is olvasható, nem a forradalom gondolata, az Marxnál megvan; hanem, mondjuk úgy, a " forradalom belátható időn belül" "gondolata". Tehát az 1917-es forradalom lenini mű volt, Marxból nem igazán levezethető, a következő értelemben. Mindaz, amit Lenin csinált, megsérti az összes kritériumot, amit a szocializmus kirobbantásának feltételéül szabott a "Német ideológia". Ha Lenin komolyan veszi Marxot, akkor Oroszországban nem forradalmat próbál csinálni, hanem a kapitalizmus kifejlesztésének segítése érdekében ügyvédi irodát vagy bankfiókot nyit. A szoc. forr.-nak ugyanis Marx szerint feltétele a gazdaság nagyon magas szintű fejlettsége és a világgazdaság nagyfokú globalizációja. Ha ez megvalósult, akkor kipattanhat a forradalom, mégpedig először a centrumban, azaz Londonban, Párizsban, Belgiumban - Marx kb. így képzelte. Leninnek nem volt türelme kivárni azt a néhány száz évet, amit Marx szerint várakoznia kellett volna, így belevágott a bolsevik forradalomba - ebben és ennek elméleti megalapozási kísérleteiben állt újítása. az persze igaz marad, hogy Marx a kapitalizmus végét forradalomként képzelte el. A "világos Marx" és a "sötét Marx" (az utóbbi: pl. Grundrisse) legfeljebb abban különböztek, hogy az utóbbinál a forradalomra jóval kevesebb figyelem esett, annál inkább a "szükségszerű folyamatokra".
Tehát Lenin 1917-ben antimarxista módon csinált forradalmat, de (1) Marx ettől még tényleg forradalmat akart és (2) ha élt volna Marx, lehet, hogy belelkesült volna, fittyet hányva néhány saját művére.
Leninhez hasonlóan ui. időnként Marx is türelmetlenkedett, és maga is mindenben a világon végigsöprő forradalmi hullám kezdetét látta. Így forradalmár is volt, nem csupán elméletíró. Ma már persze tudjuk, hogy mindaz, amit ő a "végső harc" kezdetének remélt, árnyékra vetődés volt.
Tölgy:
>De ma Marx inkább az "academic Marxism"-ban hódít, a Bal szvsz ma már nem marxista.
A szocdemek ma már a ballibhez állnak közel. A ballib a libből származik, nem sok marxi elem van az alapgondolataiban. Nagyon sok balos áramlat van persze a feminizmustól a zöldségen át a "társadalmi igazságosság"-típusú szocdemségig és a pozitív diszkriminációig, ezek valóban inkább rousseaui, balos jellegű irányzatok, mint marxi ihletésűek. (Mindazonáltal vannak ortodox marxisták is eldugott tanszékeken, és születik is évente néhány marxista mű. Mo.-n kb. 2-3 marxista van, az egyik TGM.) Szerintem ami a baloldalon belül a leginkább elterjedt marxilag inspirált gondolkodásmód, az a "leleplezés", az "ideológiakritika" módszere, az, amikor valakinek a mondanivalója mögött érdekek, osztályhelyzet stb. alapján a "valódi értelmét" keresik (pl.: "Ez a Grimm-mese itt egy fehér, hetero patriarchális burzsoá szöveg" stb.)
Loxon:
Úgy gondolom, hogy nem a marxizmus hatja át a baloldalt, hanem a baloldaliság hatotta át Marxékat és követőiket. Pl. az "alapvetően jó ember" felszínre hozása "neveléssel" balos téma, a francia felvilágosítóktól bizonyos anarchistákig, és mint Matthias Brandytől tudjuk, Guevaráig és Gyurcsányig végighalad a baloldal történetén, miközben Marxnál nincs ilyesmi (hogyan képzelte Marx a forradalmat: kb. mint Heine a patkányokról szóló versében. Ezért "sötét" a kései Marx, ha nem tévedek). Ugyanakkor persze Marx kritikai és forradalmi, mint a bal egésze. De ha megnézzük pl. a mai egyházellenességet, az nem marxista (nem beszél az elnyomott proletárokról, hanem csak az Észről és a Tudományos Világnézetről), a mai családellenesség sem (mert szabadságról, elnyomásról beszél, ami liberális téma, nem pedig termelésről és tulajdonról). Sőt, a mai bal a nagy és erős állam híve, pedig az állam Marxnál egy kizsákmányolók érdekeit védő erőszakszervezet.
Tölgy:
>Annyiban a posztmodernek is marxisták és a mai bal is, hogy gyűlölik az európai, burzsuj gondolkodást-életformát.
Állam, egyház, család: a három "elnyomó intézmény". Minden magára valamit adó baloldaliság mindig rombolni akarta ezeket, így a pomo és a marxizmus is, bár az utóbbi "eredményként", mintegy kerülőúton...
>Nem véletlen, hogy a mai Bal védi az iszlám terroristák a Nyugat ellen.
Ennek több szintje van. Az egyik a "toleráljukaziszlámot" címkéjű, színtiszta liberális indíttatású, amiben két balos téma keveredik (az egyik a kereszténység-ellenesség, a másik a bohózattá fejlesztett "tolerancia"); van azonban egy hardcore változat is, amely csakugyan kommunista: maoista eredetű, a harmadikvilágizmushoz köthető eszmerendszer, melyben Szaddam és Oszama szabadsághősöknek minősülnek. A 2007 végén felbomlott MIM (maoista internacionalista mozgalom) pl. nem kevesebbet tűzött ki célul, mint a nyugati országok leigázását a "proletár népek" (kínai, arab) stb. által a gonosz burzsoá fehérek átnevelése érdekében.
Két kérdés:
VálaszTörlés1. Tetszettek olvasni Marxot?
2. Miért nem lett Loxon Feldmár-fan?
Dzsucse,
VálaszTörléstaláltam valamit a netem, amit talán érdekesnek fog találni:
http://en.wikipedia.org/wiki/Greedy_reductionism
Valami ilyesmiről szokott beszélni evolúció stb. kapcsán, nem?