2010. március 19., péntek

Martius, Martinovics

A március nevében Mars isten neve rejlik, nem csoda, hogy március a forradalmak hónapja. Sajnos csupán baloldali forradalmaké. Mindkét jakobinus forradalom mögött (1848, 1919) Martinovics kísértete lebegett. Nem véletlen, hogy az egyik — ha nem a — legsötétebb szabadkőműves páholy az ő nevét viselte (Martinovics maga is szabadkőműves volt, természetesen).

A baloldali forradalmak természete, hogy minél több olyasmit leromboljanak, ami az emberi társadalomban a teokratikusságra — akár csak távolról is — emlékeztet. Ezt többnyire meggyőződés és számítás vagy pedig tévedések és megtévesztettség folytán teszik.

Martinovics alakja e tekintetben egészen sötét. Ő olyan ember volt, aki egyesítette magában a meggyőződött és számító hazug, valamint a megtévesztett és tévelygő jegyeit — levelezéseiből és műveiből egy megszállott és gátlástalan felforgató arcképe rajzolódik ki. Mint minden mániákusan szubverzív személyiség — azon a fokon volt tévelygő, ahová meggyőződése már nem ért és nem is érhetett fel. Ezt kitűnően illusztrálja számos műve, amelyek tudathasadásosságát több szempontból is illusztrálják.

Egyik korai írása, a Dissertatio de Harmonia naturali inter bonitatem divinam et mala creata („Értekezés a természetes összhangról Isten jósága és a teremtett rossz közt”), amelyben védelmébe veszi a katolikus vallás istenfelfogását. Öt évre rá azonban már éppen ellenkező előjellel ír, azt az érzést felébresztve olvasójában, hogy korábbi apologetikája csupán védtelenségből fakadt azon aufklérer materialista és ateista filozófusok érveivel szemben, akikkel szemben első komolyabb munkájában polemizált (Bayle, Holbach, Diderot). Ez a „jóindulatú”, pontosabban naív feltételezés azonban gyenge lábakon áll, ugyanis — mint Tóth Kinga egyetemi hallgató írja [doc]„Balázs Péter viszont egy alternatív és érdekes lehetőséget vet fel. Talán Martinovics már 1783-ban is ateista volt, aki tulajdonképpen azt akarta elérni, hogy a sorok közt olvasók számára egyértelmű legyen, hogy nem hisz abban, ami mellett látszólag érvel? Ezt látszanak alátámasztani feltűnően gyenge ellenérvei, valamint az ellenfél gondolatainak alapos és korrekt, mérsékelt hangú bemutatása. Nem fűtötte őt engesztelhetetlen gyűlölet az ateista szerzők iránt, és nagyon jól ismerte őket, ami hihetőbbé teszi ezt a lehetőséget.”

Legérdekesebb példája azonban szintén 1788-ban írott könyve, a Mémoires philosophiques ou la nature dévoilée [pdf] (azaz röviden Filozófiai emlékiratok), melynek utolsó, tragikomikus címet viselő fejezete („Hogyan érvelhet az ateista, mikor Isten színe elé kerül, és kiderül, hogy tévedett?”) egy hipotetikus helyzetet mutat be. Ebből a fejezetből világosan kiviláglik, hogy Martinovics ateisztikus meggyőződése tulajdonképpen nem volt szilárd, sőt valójában egy negatív vallás, azaz antiteizmus volt, vagyis egy olyan istennel való szembehelyezkedés, amely — mintegy „morálisan” — védhetetlennek mutatkozott a „filozófus” számára. „Testem gépezete ugyancsak ártatlan, mert nem az ő hibája, hogy olyan lelket kapott, mely évek hosszú során át vizsgálgatta a fontosabb igazságokat, s összevetette azokat számos tudomány legszigorúbb tanaival, s éppen ebből a komoly vizsgálatból származtak a legdöntőbb érvek, melyek rábírták, hogy tagadja a te létezésedet…”


Martinovicsról azt írják, hogy kivégzésekor „Midőn első társát Sigrait kivégeztetni látta, elájult. Ez időtől kezdve alig tért magához; a földre rogyott s midőn rá került a sor, a hohérlegények vonszolták a vérpadhoz”. Más furcsaságokat is feljegyeztek róla. Ekkor előtört belőle egykori ferenc-rendi szerzetes és pap mivolta, elméje megzavarodásában krisztusi, csodatevői képességeket tulajdonított magának.

24 megjegyzés:

  1. Peter Hitchens: How I found God and peace with my atheist brother

    Ez a mondat különösen tetszett:

    "It is my belief that passions as strong as his are more likely to be countered by the unexpected force of poetry, which can ambush the human heart at any time."

    VálaszTörlés
  2. Edith, én egyáltalán nem haragszom az ateistákra. Ez a poszt nem ilyesmiről szól.

    VálaszTörlés
  3. A belinkelt poszt sem. A "megátalkodott" ateisták mentalitását elemzi a saját és a bátyja példáján.

    VálaszTörlés
  4. (A bátyja az a Christopher Hitchens, aki a mostanában lábra kapott virulens ateista mozgalom egyik vezére - Richard Dawkins mellett.)

    VálaszTörlés
  5. 1848 mint jakobinus forradalom? Hm, ezt részletesebben kifejtené?

    VálaszTörlés
  6. Neveztem már Petőfit jakobinusnak, bolseviknek. Természetesen ezek afféle hasonlatok, metaforák. Petőfi vonalvezetése nagyon hasonló volt ezekhez, természetesen elsősorban mint költőé. Kossuth sem sokkal maradt el mögötte. Szemere is Marx-szal konspirált. 1848 visszhangja volt a francia forradalomnak, amit talán nem kell különösebben bizonyítani.

    A jakobinus örökséget vitték tovább, és valamiképp a bolsevikokat előlegezték meg. Súlyosságban nyilvánvalóan utóbbival nem lehet összehasonlítani őket (előbbivel valamivel inkább), de a folyamatok így mentek előre. A '48-as forradalmak teremtették meg a '17-19-es forradalmakhoz vezető utat.

    VálaszTörlés
  7. Hihetetlen, de 1918-ban elég sokan Magyarországon ÜDVÖZÖLTÉK a trónfosztást, mint a magyar "függetlenség" elnyerését! Ez Kossuth debreceni trónfosztása nélkül nemigen lett volna így.
    A legmegdöbbentőbb, hogy 1848-ban a Birodalom népei között egyetlenegynek fűződött létérdeke az egységhez és azok a magyarok voltak...
    Már egy másik fórumon is felvetettem, de ide is passzol.
    Sajnos keveset tudok Kossuth ifjúkori botrányáról, melynek lényege, hogy Sátoraljaújhelyben elkártyázta az evangélikus árvák rábízott pénzét. Az ő vagyontalan, birtoktalan családi hátterével szinte mindenkinek a közéleti pálya mindjárt elején történő örök végét jelentette volna egy ilyen eset. Őt ezzel szemben felfelé buktatták, a félreeső Zemplén helyett Pest megye követetként folytathatta a politizálást, e szörnyű erkölcsi botlás megnyitotta előtte a szédítő politikai karrier útját és "valakik" még a sikkasztott pénz visszafizetésében is gyorsan kisegítették!
    Logikus, nem???
    Biztos, hogy csak az USÁ-ban lett ő szabadkőműves???
    Egy ilyen botlással és abból való kisegjtéssel örökre kézbentartható embere lehet valaki a legsötétebb célokat követő köröknek is...

    VálaszTörlés
  8. Hogy Kossuth Cincinnati előtt szabadkőműves volt, arról itt már írtam.

    VálaszTörlés
  9. Ez nagyon érdekes. Kossuth emberfeletti, bibliai , vagy felvilágosodott héroszkénti istenítése egyrészt szabadkőműves, másrészt pl. debreceni székhelyű protestáns körökre volt már 48-49-ben jellemző. A már idézett Jókai-féle "Csittvári krónika" egyik feltűnő témája a debreceni diákok közti szabadkőműves eszmék, pl. a szentkorona micisapkázása, a reformkor előestéjén.
    Megállap>íthatjuk, hogy ha szabadkőművesekről és hazai protestáns szellemi elitről beszélünk, akkor bizonyos értelemben nem két, hanem egy közegről van szó?
    (nem feledve persze a katolikus szabadkőműveseket)

    VálaszTörlés
  10. A protestantizmus mindig is jobban megfért a szabadkőművességgel, ez nyugodtan kijelenthető. Ma már sajnos ez sem úgy igaz, mint régen: ma már a „katholicizmus” is nagyon jól megfér vele.

    VálaszTörlés
  11. Erről viszont beugrik még egy kérdésem. Például a szlovák nemzetébresztő értelmiségiek szeparatista tevékenysége, amely szinte teljese evangélikus gimnáziunokhoz kötődött, mennyire volt szabadkőműves áskálódás?

    Azt tudjuk, hogy Kossuth Túrócban maradt nagybácsija a szlovák nemzeti mozgalom lelkes támogatója volt és amikor Kossuth már nagy magyar vezető lett és a politikai nemzet koncepció híve, mondott is olyat, hogy "kár, hogy nem fulladt a kerti tóba, amikor gyerekként nálunk nyaralt". Tehát téves adat lehet, hogy Lajos apja birtoktalan nemesi családba születet, ha jól értem, nem elsőszülött volt, de birtok az volt Túrócban.

    Szóval a Magyar Királyság szétverése is egy régi szabadkőműves projekt, de ezt még saját embereiknek se fedték fel az alsóbb szinteken, kit szeparatistának, kit szeparatizmusellenesnek indítottak el pályáján?

    VálaszTörlés
  12. Azért a március 15-i események szereplői nagyon különböző platformokról indultak, és bár aznap sem voltak egyforma értékrendűek, így nem vehetőek mind egy kalap alá, de arra az egyetlen napra mégiscsak összetalálkoztak az érdekek. És aznap még nem volt szó semmiféle trónfosztásról! Nyilván lehettek jakobinus-irányzatok is egyesek mögött, de a forradalmat nem egyik vagy másik társaság csinálta, hanem több helyről indult el egyszerre.

    VálaszTörlés
  13. "Nem akarok a hazában Párizst látni!"

    ...idézek :
    ""Kossuth azonban másképpen értékelte a pesti márciust. Március 19-én, amikor a pesti küldöttség átnyújtotta az országgyűlés alsóházának a Tizenkét pontot, -Petőfi is ott volt-, Kossuth megdicsérte ugyan az ifjak hazafiságát, de figyelmeztette őket, hogy "az országgyűlés nem indul egyetlen város vagy csoport után, s elég erős eltiporni az ellenszegülőt". Röviddel utóbb egy beszédében megint hangsúlyozta, hogy "nem akarok a hazában Párizst látni".

    Legjellemzőbb azonban az, amit Kossuth a pesti március első évfordulóján írt egy kevéssé ismert levelében Törökszentmiklósról a tavaszi hadjáratra készülő sereg megszemlélése után: "Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, melyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom. " (Dukrét Géza)

    VálaszTörlés
  14. Csakhogy a hazát Kossuth nem menthette volna meg soha, mert semmi más dolga nem volt egész életében, mint a haza tönkretétele. Akinek Marx a szövetségese, aki a nemzetiségeket provokálta, aki ajánlgatta a koronát mindenfelé Európában, az nem „menthette volna meg” a hazát. A hazát — bizarrul hangozhat a Petőfi heves versein, meg Kossuth mézesmázas beszédein felnőtt emberek számára — de olyan emberek mentették meg, mint Jelačić, Windischgrätz vagy Haynau. A császári seregekben természetesen nagyon sok magyar szolgált (mint ahogy eredetileg az ún. aradi „vértanúk” is), ugyanis ez nem „osztrák-magyar” háború volt, hanem birodalmi-nacionalista/szabadkőműves szakadár belháború. Sok magyar császári oldalon maradt, sok magyar (köztük nagyon sok megtévesztett) nacionalista oldalra sodródott.

    Az persze érdekes adalék, hogy maga Kossuth is megerősíti, márc. 15. nem fontos dátum hadászati értelemben, de a dolgok akkor indultak el.

    VálaszTörlés
  15. A felvilágosodás egyik legmérgezőbb terméke a nacionalizmus volt és egy olyan etnikia összetételű országban, mint Magyarország, a legkevésbé a magyarság érdekében állt a nacionalizmus terjedése.
    Nekem azt nem veszi be a gyomrom, hogy Haynau bármi jót tett volna a hazáért, nagyon tanulságos a származása miatti frusztráltsága is alantas cselekedetei megértéséhez (nem az a baj, hogy zsidó anyától született, hanem hogy amiatt és "hercegi" származása nem realizálhatósága miatt frusztráltan gonosz lett.
    Szerintem nekünk nem kell rajonganunk őszintén magyargyűlölő történelmi alakokért, vagy körökért, az ő hozzáállásiukat épp annyira elítélhetjük, mint pl. Kossuthét. A "több, mint bűn, hiba" elvén javaslom racionálisan elítélni a forradalmat és a magyar elit liberalizmusát. Praktikusan volt magyarellenes hatású az egész felforgatótevékenység.

    Mi van, amikor egyik király felforgatókhoz illően kivégezteti a másik királyt, hogy lenyúlja annak trónját? Erre mit mond a nemes királyság-eszmény? (pl. angliai I Erzsébet) Ezért nem kurucok a felelősek...

    VálaszTörlés
  16. Kedves Csaba, nehéz úgy érdemben érvelni, ha iderángat egy teljesen más történelmi eseményvonulatot. Most nem I. Erzsébetről van szó, és nem is úgy általában a királyságról.

    Javaslom, hogy inkább Martinovicsékról, esetleg Kossuthékról vitatkozzunk.

    VálaszTörlés
  17. Rendben, de a helyzet az, hogy nem igazán én vittem el a vitát a királyságeszmény kérdése felé...
    Ki tudom cselezni a kérdést, maradjunk Kossuthnál. Gondolatkísérletként tegyük fel, hogy sikerül tényleg saját fejére tétetnie a koronát. (persze, hogy nem fordulhatott elő, de a történelemben volt pár bitorló király) Akkor mi van?
    Vagy mi a helyzet a Habsburgok római zsidó eredetére vonatkozó nézettel? Ha hiteles, akkor az annyit jelent, hogy valamiféle bitorlókként lettek ők uralkodók egykor. Az ismert mondást kiforgatva, "a második koronát már törvényesen is meg lehet szerezni".
    Természetesen a felvilágosodott összeesküvők célja nem trónbitorlás volt itt, vagy ott, hanem általában a Rend szétverése, minden téren. De ez messzebbre vezet, mint a királyság intézménye, itt a Gonosz művének egy szörnyű intézményesüléséről van szó.

    VálaszTörlés
  18. Kossuthra és a koronára vonatkozó kérdését nem igazán értem. Hogy érti azt, hogy mi lett volna?

    Ami a Habsburgok „zsidó eredetét” illeti, egy olyan legendáról van szó, amelyet hamarosan posztban fogok — Verena segítségével — körültekintően cáfolni.

    Másrészt az érv bármiféle negatívum megokolásához önmagában kevés: a kazár birodalomban az uralkodó például judaista vallást vett fel. No és? Ettől vajon rossz uralkodó lett? Másrészt mi olyat tettek a Habsburgok, aminek bármi köze lehetne egy állítólagos zsidó eredethez? Csak nem az, hogy I. Lipót zeneszerző volt, Ferenc Józsefnek meg volt szakálla? Komolyan nem értem... de mondom, e legenda cáfolata hamarosan olvasható lesz itt.

    Egyébként e poszt alatt a vita konkrétan nem zajlott a királyság intézményéről mint olyanról.

    Azt tudta, hogy Haynau alapítványt hozott létre, amelynek kamataiból a háborúban megrokkant katonák kapnak anyagi támogatást? Azok is, akik a másik oldalon harcoltak...

    VálaszTörlés
  19. Nem akartam semmilyen antiszemita vonalat belevinni a vitába. Természetesen nem vélek belelátni a Habsburgok tetteibe semmiylen zsidó politikát. Az a legendacáfolás érdekel, de a római pápai trón betöltése terén talán nem legenda?

    Azt hiszem, kár leragadni a Gonosz erőinek kresésekor mondjuk a királyság ellen lázadóknál. Átfogóbban támadnak, maguk a királyok sincsenek beoltva ellenük.
    De tény, hogy Rend is létezett, épült hosszú történelmi korszakokon át , tehát megőrzése, helyreállítása nem eleve esélytelen. Engem ez érdekel az egész kérdésben. Nemcsak a Gonosz uralkodik e világon.

    VálaszTörlés
  20. Arra még nem válaszoltam, hogy a szlovák szeparatizmus szabadkőműves inspiráltságú-e. Teljesen az volt. Valóban, maga a nacionalizmus szabadkőműves termék. Ma már a liberalizmus és kommunizmus elleni fűtőanyag is lehet, de eredetileg elsősorban pontosan a királyság, a hierarchia kijátszására találták ki.

    Kossuth újfent oka volt a nemzetiségi szeparatizmusok és viszályok megerősödésének. Széchenyi intett, hogy a magyarság arrogálása nem helyes. (A Magyar Akadémia körül, 1842.)

    Már magában a birodalmiság ideájának a támadása is a szeparatizmusokat erősítette. Így aztán újra állapítsuk meg: 1848-49 szükségképpen vezetett a trianoni szabadkőműves diktátumokhoz és a többihez.

    VálaszTörlés
  21. Sajnos a Barikád épp most igyekszik némileg alátámasztani azt a loxoni megjegyzést, hogy a Jobbiknál Kossuth-hívők vannak, bár csak egy vidéki káder:

    http://barikad.hu/node/49430

    VálaszTörlés
  22. Itt egy másik "vidéki káder" (csak a Google cache-ben találtam meg a szöveget:

    "Amióta a Habsburg dinasztia megkísérelte uralma alá vonni a Kárpát-medencét, nemzeti szabadságküzdelmeink újra és újra megkísérelték lerázni a nemzet testére erőltetett bilincseket, , így volt ez Thököly Imre, Bocskai István, II. Rákóczi Ferenc idején is...Nemzeti szabadságküzdelmeink legfénylőbb példája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc..." Mindez a Szent Korona nevében. :)

    Hivatalos jobbikos kommünikében is olvastam ilyeneket, csak most nem találom a linket.

    VálaszTörlés
  23. "Nem akarok a hazában Párizst látni!"

    Nem volt Kossuth bolond, hogy egy olyan szélsőséges és véres forradalmat akarjon, amely mint Franciaországban, úgy nyilván nálunk is 'felfalta volna saját gyermekeit', azaz magukat a forradalmár népvezéreket is ;> Barrras alakja közelebb állhatott hozzá, mint Dantoné. Másrészről Magyarországon egyszerűen nem voltak olyanok a társadalmi és egyéb viszonyok, hogy ilyesmit véghez lehessen vinni: hiszen még a köztársasági államforma - terror nélküli - bevezetését sem támogatta volna a népesség legnagyobb többsége. Ép elméjű embernek ezt be kellett látnia. (Petőfi is tudta, hogy messze vannak még azok az idők.) Kossuth egyszerűen opportunista volt (ironikus, hogy ezzel a jelzővel mégis - negatív értelemben - általában a becsületes Deákot szokás illetni), írta is egy helyütt, hogy még az ördöggel is összefogna, csak elérhesse célját.

    Az pedig ismert, hogy Kossuth bizalmát élvezte az a Madarász László, aki a jakobinus elviségű Egyenlőségi Társaság tagja volt, és emellett lelkesen kardoskodott a forradalmi terror bevezetésének szükségessége mellett...

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)