2010. február 6., szombat

Gusz, a színházi macska

Gusz a színház kapujába' vár.
Neve, mondhattam volna már,
Aszparágusz. S ez komplikált,
Nevéből hát a Gusz kivált.
Gereblye-sovány, bundája se dús,
Tappancsa remeg, paralitikus.
Elegáns cica volt annak idején,
Már nem fél tőle patkány, sem egér.
Egykor virult s elhervadott,
Pedig nagy hírre jutott.
Barátai közt klubban pihen
(A szomszéd kocsma mélyiben).
Ő szórakoztat, más fizet.
Mond hajdan esett történeteket:
Sztár volt, első-vonal-beli,
Fellépteté őt Irving s Tree,
S amikor döntő sikerét kifogta,
A karzat hétszer kinyávogta,
De mégis legnagyobb szerepe
A Tűzfagyhegedű Ördöge.

Mesél: „Minden jót eljátszottam,
Száz tirádát betéve tudtam,
Improvizáltam, bűvészkedtem,
És zsákból macskát eregettem,
Játszott fark-csóvám, gerinc-ívem,
Egy óra próba, s rendbe minden.
Nyávogásommal szívhez szóltam,
Ha főszerep, ha jellem voltam.
Ültem kis Nellnél ágy-szegélyen,
Himbálóztam harangkötélen,
Pantomimban se maradtam hoppon,
Voltam macskád, ó, Dick Whittington!
De életem legfőbb szerepe
A Tűzfagyhegedű Ördöge.”

S ha részesül egy pofa gin-ben,
Elmondja, mint volt az East Lynne-ben.
Egyszer Shakespeare volt műsoron,
Épp egy cica kellett, bizony!
S tigrist játszott — győzné ma is —,
Volt kergetés, csatorna is.
De torka ma is könnyen kiad
Dermesztő szellem-hangokat.
Egyszer sürgönydróton tipegett,
Égő házból mentett gyereket.
S szólal: „Hanyatlik a mai cica,
Más volt, amíg Viktória
Uralkodott: fegyelem ám!
S ma? — büszkén ugrálnak karikán.”

És mancsával mosakodva szólt:
„A színház nem az már, ami volt.
Modern előadás? no de
Kérem! akármi felérhet-e
A titokzatos villanással,
Mikor történelmet csináltam,
Mint Tűzfagyhegedű Ördöge.”

Thomas Sterns Eliot: Gus, the Theatre Cat (1939),
Weöres Sándor fordítása

5 megjegyzés:

  1. http://www.youtube.com/watch?v=uHDffGb8ZTE :)
    és
    http://www.youtube.com/watch?v=5Lk138R6ShE&feature=PlayList&p=0F5B713C84B68EB8&index=10

    VálaszTörlés
  2. Sajnos ez a musical-maszkírozás nem azt a karaktert adja vissza, na meg az elviselhetetlen zene...

    Én inkább Louis Wain festményeit látom magam előtt.

    VálaszTörlés
  3. drága Loxonom, ezek már az english malady tünetei vagy csak egy kis télvégi spleen?

    VálaszTörlés
  4. She dwells with Beauty -- Beauty that must die;
    And Joy, whose hand is ever at his lips
    Bidding adieu; and aching Pleasure nigh,
    Turning to poison while the bee-mouth sips;
    Ay, in the very temple of delight
    Veiled Melancholy has her sovran shrine,
    Though seen of none save him whose strenuous
    tongue
    Can burst Joy's grape against his palate fine;
    His soul shall taste the sadness of her might,
    And be among her cloudy trophies hung.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)