2010. február 13., szombat

Egy szál izévirág (avagy miért nem vennék autót Szabó Lőrinctől)

A fordító ugyebár az az ember, aki nekünk, egynyelvű bennszülötteknek, elhozza a külföldinyelvű szerzők üzenetét. Az ember, amíg egynyelvű bennszülött, önkéntelenül is megbízik a fordítóban. Mert a fordító okos. Mert a fordító ért külföldiül, mi meg nem. Mert a fordító nevét nyomtatásban látjuk a vers végén, a sajátunkat meg kézzel írva a füzetek meg a tankönyvek vignettáin. Mert a fordító művész, netán költő.

Ráadásul a fordítás bizalmi dolog. Az olvasó nem ismeri az eredeti nyelvet, és ki van szolgáltatva a fordítónak, akit hiteles tolmácsnak gondol. A költészet képeit és metaforáit le lehet fordítani, a vers készen van, az eredeti költő már megcsinálta: a fordítónak a feladata másodlagos, hiszen neki csak tolmácsolnia kell. Kellene. Nem átírnia, átfazoníroznia, hanem visszaadni az eredetit.

Van egy eléggé ismert verse William Wordsworth-nek. A lírai én sétál, valamikor az 1790-es évek végén, és egy tó partján, a fák árnyékában meglát egy ragyogó virágmezőt. Annyira szépek a virágok, hogy olykor fel-felidéződik az emlékezetében. A magyar olvasók Szabó Lőrinc fordításában ismerik (középiskolás szöveggyűjteményekből, például). És ezért nemigen tűnik fel nekik a hamisítás. Nekem is csak jóval később tűnt fel. Az első két versszak így szól:
I wandered lonely as a cloud
That floats on high o'er vales and hills,
When all at once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils;
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.

Continuous as the stars that shine
And twinkle on the milky way,
They stretched in never-ending line
Along the margin of a bay:
Ten thousand saw I at a glance,
Tossing their heads in sprightly dance.
Ha angolul értünk, elég egyértelmű a költői kép. A szöveg (nevezzük „eredetinek”) sárga, “daffodil” nevű virágokról beszél. Ezt a virágot magyarul és németül nárcisznak nevezzük: szép tavaszi virág, mindenki ismeri, mérget tartalmaz és talán egy lábnyira nő meg.


A vers szerint sokezer ilyen aranyló virág táncol a szélben. Ami egy nagyon szép és erős kép (már amennyiben az olvasónak van érzéke a természeti és költői képekhez): a nárcisz feje ugyanis általában lefele csüng a szárról, a sárga virág pedig kontrasztot ad az árnyékban. Egy mező daffodil valahogy így néz ki (wikipaedia-kép, Angliából):


Szabó Lőrincnek nem mindenhez volt érzéke. Jelen esetben például a költői képhez és a biológiához se. Az eredeti nagy, sárga virágmezőjét nehéz félreérteni, a “daffodil” jelentését pedig ki lehet szótárazni. A fordítónak nem ment. Mi lesz a versből? Ez:

Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, —
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, — néztem, — nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;

mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.

Vagyis egyrészt egy lesz egy zavaros kép, ahol sárga virágok helyett kapunk valami zavaros színű virágokat. A rossz fordító megpróbálja az angolul nem olvasó olvasót meggyőzni arról, hogy a virágok tűzszinűek, tüzesek, lángolnak, de azért aranyszínüek is.
Tegye fel a kezét az, aki szerint a tűz sárga. Mármint sárga-sárga. Nem narancssárga. Igen, tudjuk, fémsókkal meg alkálisókkal lehet sárga lángot csinálni, meg lángfestést, de a tűz köztudottan piros.

Fire Lily - Feuer-Lilie (Lilium bulbiferum)


Másrészt: a virág is meghamisítódik. Magyar nyelven létezik olyan virág, hogy tűzliliom. Egy narancssárgás-pirosas virág, két-három láb magas (nálam három), és angolul “fire lily” a neve (lilium bulbiferum, Feuer-Lilie, innen a kép). Sajnos nem “daffodil”. A tűzliliom egy stramm, merev szárú virág, a feje nem konyul le (csak ha elfonnyad). Ezt a virágot megmozgatni jóval erősebb szél kell, mint a nárciszokhoz.

Nem nehéz belátni, hogy itt két, különböző fajtájú és színű virágról van szó. Ha ragaszkodunk az „eredeti” pre-posztmodern fogalmához, akkor azt is mondhatjuk, hogy az eredeti a sárga nárcisz, a másik meg valami félreértés, csúsztatás, kamu, rizsa, púder. A két virág két egészen más költői képet épít fel. Amelyeknek semmi közük egymáshoz.

De akkor mit csinált Szabó Lőrinc? Egyszerűen meghamisította az eredetit? Vagy fabrikált egy verset, amit Wordsworth ihletett, és ezért hommage-ból Wordsworth nevét írta a vers fölé, magát meg fordítóként prezentálta? Nem ismerte a virágokat és a színeket, és jóhiszeműen tévedett? A döntést és a további találgatást az olvasókra bízom. „Aki kevésen hű” — de aki még ezen a kevesen se?

16 megjegyzés:

  1. tewton, ne izéljen már! tudja nagyon jól, hogy magyar költő nem fordít. verset aztán végképp nem könnyű. magyar költő a kollégától ihletődik, majd hason téműjút kanyarít.
    és tudja, ha maga a vasárnapi lépcsőház uborkasaláta-rántotthús illatáról lírai zengedezne, hogyan tenné aztat át egy angol olyan módon, hogy lejöjjön az olvasónak, hogy nyár van /uborka saláta/ és kádárrendszer. az angol fordítónak valami hasonó, jelentéshordozó szaggal és étellel kell operálnia. a vers olyan szintű sűritmény, utalás, előfeltételrendszer kívánalom, hogy nem is lehet áttenni. max egy nyersfordítás+fordítói buzgalom kombója képes közelítő képet adni.

    VálaszTörlés
  2. Igaza van Tevvton, ez az akcidencia nem mellékes, bár a vers lényege itt van:
    „néztem, — néztem, — nem tudva még, hogy mily gazdaggá tett a kép”

    Azért Babits-ról is írhatna ilyet, vagy rá nem haragszik úgy? Én haragszom. Például Dante Comoedia-jának rögtön az első Canto első tercinája mást sugall, mint a fordítás. „ché la diritta via era smarrita.” — ez nem azt jelenti, hogy „mivel az igaz útat nem lelém.” — és egyebek is hibádznak, hiszen a „nel mezzo del cammin di nostra vita” sem egészen „az emberélet útjának fele”.

    Szegény fordítók nem felelhetnek meg minden elvárásnak.

    Remélem, azért majd Károlit, sőt Jeromost is pellengérre állítja.

    VálaszTörlés
  3. Egyébként nem is ez van elszúrva a fordításban igazán, hanem a következetesen végigvitt tűz-motívum, ami az angolban nincs. Ami az eredetiben villanás, tánc, hullámzás, azt Szabó Lőrinc mind a tűz valamilyen rokonértelműjének fordítja.

    Mein Tewton, körünk filologosza, hol találta, hogy az 1790-es években keletkezett a mű, amikor 1802 egy áprilisi sétája ihlette?

    VálaszTörlés
  4. Grift, egyetértek ám, de! akkorát nem lehet nyerni a tűzliliommal, hogy érdemes legyen így meghamisítani az eredetit. Ezek csak virágok, a nárciszok magyarban is vannak. Mr.Pharmának igaza van, a tűz beleírása a probléma. Lehet, hogy egy rejtett utalás? Mittudomén, SzL egy vörös hajú nőt akart vele befűzni? vagy kommunista-szimpatizáns volt?

    Loxon, Babitsra is haragszom időnként :) de a Commedia egy heroikus, ipari léptékű munka. volt. De ne akarja elbagatellizálni SzL csalását. Ha azt mondom, hogy fehér Trabant, akkor ugye nem fordítja úgy, hogy piros Suzuki?

    (Az 1790-es évek egy másik, tán rossz, datálás kapcsán jöttek a képbe, de csak azért, hogy lássák, nem egy modern nyünyü okoskodik a versben, hanem egy koraromantikus (vagy mi) szerző tesz egy érdekes lélektani megfigyelést)

    VálaszTörlés
  5. Nem bagatellizálom el. Mondtam, hogy igaza van.

    Érdekes az, hogy aztán ezek a tűzliliomok büszkén állnak. „Lángszirom, táncos, büszke fej”.
    Mint megjegyezte, „a nárcisz feje ugyanis általában lefele csüng a szárról.”

    Wordsworth-nél ezek a virágok “Ten thousand saw I at a glance, Tossing their heads in sprightly dance.”

    Ami persze nem jelent büszkeséget, bár a „toss” megvető fejmozdulatot is jelent.

    Arra gondolt már, hogy ezek a költők esetleg fogadásból költöttek át verseket? Akkoriban gyakori volt az ilyen kópéság az irodalomban.

    Babitsot persze nem akartam bántani, bár Szabó L. mestere volt. ;–>

    VálaszTörlés
  6. szerintem inkább valami veres nőt fűzött, komcsinak nem szokták nevezni, inkább nácinak. :)

    VálaszTörlés
  7. Griftnek ugyan igaza van (nem föltétlenül az utolsó, hanem inkább az első kommentjében), de azért Szabó Lőrinc a fordításban tényleg nagylelkűen értelmezte a költői szabadságot. Bocsánat az önhivatkozásért, de ez a példa szépen mutatja, mennyire.

    VálaszTörlés
  8. na, csak a példa maga maradt ki, szóval ez az a példa.

    VálaszTörlés
  9. Studiolum,
    köszönjük a referetia persicát.
    Barack!

    VálaszTörlés
  10. Állj. Az a barack, amit helyeslésül tetszik kiosztani (már ha egyazon barackra tetszünk gondolni), az nem a persica, hanem az armeniaca. Csak ha már botanikai tisztálkodás folyik ugye.

    VálaszTörlés
  11. szívesen osztanám én mindkettőt, de a sárgával nem lehet szláv (orosz) szóviccet csinálni :)

    VálaszTörlés
  12. Szeretem én a viccet, de nem értem (hogy – ha már oroszokról van szó – Aczél elvtárssal takargassam tudatlanságomat), hiába pörgetem végig lelki szemeim előtt, mint a vízbefúló vagy az akasztott, már nem emlékszem, melyik szokta, a Hadrovics-Gáldi Б betűjét. Még ha hébert tetszett volna mondani, mert a Báruk!-nak, nü, annak volna értelme búcsúzásként, mintegy cohenizált buddhista „Peace”-ként.

    VálaszTörlés
  13. ó, akkor túl ezoterikusra sikeredett ez az szóvicc, pedig nem az volt a cél :(
    a megfejtés:

    персик
    :)

    VálaszTörlés
  14. Á-gÁ! Én meg, miután a barackot már levezettem a latin [prunus] persicából, az orosz hallatán újabb шуткát szimatoltam. Az meg sem fordult a fejemben, hogy egy poént akarnak nekem elsózni két nyelven!

    VálaszTörlés
  15. az ilyen olcsó, igénytelen szóviccekkel operálás is benne van a profilunkban, csak ritkán villantjuk meg :)

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)