2009. január 30., péntek

Egy birodalom vége?


(A kép címe American Progress, és mutatja Amerika rendeltetését a két óceán közt: űzik el az indiánokat, bölényeket és medvéket a telepesek, a vonat, és az Amerikát szimbolizáló nőalak kezében távíróvezetékkel és hóna alatt tankönyvvel.)


Némelyek az 1968. óta tartó republikánus nyomulás vége jelének tekintik Obama elnökségét. Természetesen voltak azóta demokrata elnökök is (Carter és Clinton), de a közgondolkodást nem tudták megváltoztatni, talán nem is akarták. Noch dazu, 1972-ben és 1984-ben 49 államban is győzni tudtak a republikánusok. 1930-68 közt a Roosevelt-féle Big Society és Big Government gondolkodás volt a jellemző, de 68 után ez defenzívába szorult. Addig a középosztály elfogadta a magas adókat és a szabályozást a gazdasági fejlődésért, jólétért, közrendért cserébe. A 70-es évek stagnálása, a megnövekvő bűnözés, no meg az Új Baloldal miatt felmondták a dealt. A jóléti állam, ha nem is szorult vissza lényegesen, de megtorpant, és híveinek védekezniük kellett egészen Obama mostani kampányáig. Bár Obama felmelegített liberális (európai kontextusban: szocdem) programja a fehéreket most sem hatotta meg lényegesen.

Most nagy a liberális fogadkozás és Remény: szeretet, testvériség, jólét (egyenlőség), környezetvédelem.

Az előjelek alapján sokan azt várják, hogy az Egyesült Államok külpolitikája megváltozik, maga a szuperhatalom lehanyatlik, és Obama szerepe Gorbacsovéhoz lesz hasonló. Egy hanyatló birodalomban kiterjeszteni a költséges jóléti államot? (Ez esetben természetesen a jóléti állam kiterjesztésének demokrata belpolitikai programja esélytelen, és a most mozgósított színesek vagy radikalizálódnak, vagy hazamennek a politikából.) A demokrácia és a modern világ alapja a növekvő jólét, amely mindenkinek azt a reményt nyújtja, hogy belátható időn bellül kielégítheti vágyait, nem kell lemondania azokról. A megoldás lehet az antik Athén és az Egyesült államok XX. századi példája: a birodalomépítés kifizetődő a legszegényebbnek is, a demokrácia ezért terjeszkedésre rendeltetett/hivatott. Vagy az adósságnövelés, a Fekete János Út.

„2009-ben az Egyesült Államok adóssága 2 trillió USD lesz. A nemzeti össztermék 70%-a (nagy ügy, ezért a vészharangot egy honi Fecó-fan sem kongatná). Ilyen körülmények közt a kérdésnek annak kell lennie: Mit tudunk levágni? Honnan tudunk elvenni? Mit hagyhatunk abba abból, amit most csinálunk?... Az »Igen, képesek vagyunk rá!« érzését könnyű volt sugallani. Sokkalta nehezebb lesz kimondai: »Nem, nem vagyunk rá képesek!« Danny Finkelstein kifejezésével, Obama lesz a »No, we can't« elnök.”

Obamától az unilaterális külpolitika végét várják honi és külföldi hívei, és a kampánya miatt nem is alaptalanul. Köztudottan a republikánusok megfordították az amerikai külpolitikai szerepeket, és Taft szenátor America First! elvével szemben aktív és terjeszkedő külpolitikát folytattak, ami korábban — Roosevelt, Kennedy — demokrata jellemző volt.

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a külpolitika sítlusa lényegesen megváltozik. Természetesen az iraki, az afgán helyzetben módosíthat ezt-azt Obama. De az amerikai kivételesség és küldetéstudat (aminek csak a töredékéért egy magyar a saját hazájában nevetség tárgya lenne), valamint a birodalmi szuperhatalom-tudat maradni látszik.

A beiktatási beszédnek van egy fontos eleme. Obama a nemzetet igyekezett egyesíteni a szükségszerű megosztás után, és ezért nem narancsos buktával vagy testüregi motozással indított, hanem az amerikai öntudat hangsúlyozásával. Ha komolyan mondta, akkor a külpolitikában azért lényeges változások nem lesznek.

„Mi maradunk a legvirágzóbb hatalmas nemzet a Földön. Az maradunk.” (kiemelés by tölgy)

Még sokat fogják idézni a következő szavait:

„És mindazon népeknek és kormányoknak, akik figyelnek ma a legnagyobb fővárosoktól kezdve a kis falvakig, mint amilyenben az apám született: tudják meg, hogy Amerika minden olyan nemzet és férfi, asszony és gyermek barátja, akik békés és méltó jövőre vágynak, és akiket készek vagyunk ismét vezetni.” (kiemelés by tölgy)

Megtanulják az amerikaiak, de Obama hívei mindenképpen, hogy a hatalom nem csak lehetőség, de korlátai is vannak?


Ahogy ígértem, gondom lesz a zenei csiszolásukra is.



12 megjegyzés:

  1. Loxon,
    ezt az Obama-filmecskét kirakhatná!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Pontosítsunk: nem a középosztály mondta fel a dealt, hanem az elit. A középosztály legfeljebb időnként választhatott, hogy az elit által engedélyezett, szabad szemmel alig megkülönböztethető politikusok közül melyiket választja.

    "Stagnálás" nem volt a '70-es években, csak egy kisebb megtorpanás az olajárrobbanás miatt. 1979-ig dinamikusan növekedtek a bérek és fizetések.

    Természetesen nem állítható, hogy ne lett volna különbség a republikánus és a demokrata elnökök között. Például a demokraták következetesen kisebb államot működtettek, mint a republikánusok. Clinton alatt szufficites volt az amerikai költségvetés. A nagy állam és az eladósodás a republikánus politika jellemzője (corporate welfare, különösen a hadiipar számára).

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gordon,

    nem értünk egyet.


    A 70-es évek tele van a kapitalizmus válságával kapcsolatos nézetekkel, és nem marxisták nyomták, hanem neokonok. Lassult a gazdaság, nőtt a bűnözés. A középosztály hangulatának megváltozására pár példa: az addig kitartóan demokrata szavazó zsidók és katolikusok közt többségre jutottak a republikánusok; az evangéliumi keresztények (nálunk fundiknak szokták nevezni őket) elkezdtek politizálni, és a jobb oldalon.
    Clinton alatt valóban jól ment a gazdaság, neokon vagy jobboldali gazdaságpolitikát folytatta. (Miként Blair Thatcherét.)

    A "nagy Állam"... Hát igen, mit értünk az "állam" alatt? Bár Mo-nak nincs hadserege, tudományra szinte semmit nem költ, a rendvédelem csak az ellenzék basztatásával foglalkozik, a közbiztonság az ablakban, azért nagy az újraelosztás szerepe. Gyenge, ócska csatlósállam - mint a magyar - is lehet "nagy" a kiadásai tekintetésben.

    Az US "nagy állama" Roosevelttől kezdődött, és a paleokonok bírálták is Busht, hogy sokat költ a warfare state-re. De, bár nagyok voltak a kiadások, azokat kevésbé szociális célokra fordították. Reagan és a neokonok ha mást nem is, a jóléti állam evidenciáját megszüntették, és a terjeszkedését megállították.

    VálaszTörlés
  4. "A 70-es évek tele van a kapitalizmus válságával kapcsolatos nézetekkel, és nem marxisták nyomták, hanem neokonok."

    Igen, valóban érdekes kérdés, hogy mivel hiszterizálták a közvéleményt, csak közben mi tudjuk, hogy ez nem volt igaz:

    http://www.econ.umn.edu/~tkehoe/U.S.GDP.gif

    A jóléti állam továbbra is evidens, csak az vált kérdésessé, kinek a jólétéről van szó. A demokraták hajlamosak voltak az alsóbb osztályokat is támogatni, a republikánusok kizárólag az elitet.

    A '30-as évek óta az állami költekezés nagyjából egyenletes tempóban növekedett, az egyetlen számottevő megtorpanás a Clinton kormányzat alatt történt.

    http://en.wikipedia.org/wiki/File:Us_federal_spending(4).png

    Ha Clinton folytatta volna Reagan (költekező) politikáját:

    "When Vice President Gore and I took office, the budget deficit was $290 billion, and it was projected this year the budget deficit would be $455 billion."

    http://archives.cnn.com/2000/ALLPOLITICS/stories/09/27/clinton.surplus/

    Ez egy régi republikánus toposz, hogy a demokraták adóztatnak és költenek, a republikánusok viszont otthagyják a pénzt a keményen dolgozó középosztálynál. Ez így hazugság, függetlenül attól, hány funkcionális analfabéta amerikai középosztálybelit sikerül ezzel megetetni.

    VálaszTörlés
  5. A kérdéséhez ez a kép illik, a Progress ellenpontjaként:

    Thomas Cole (1801-1848)
    http://www.isu.edu/~wattron/cole_distruction.jpg

    VálaszTörlés
  6. Gordon úr,

    a hiány vagy a költekezés önmagában nem bizonyítja azt, amit állít, nevezetesen azt, hogy a demokraták adóztatnának kevésbé. Az analfabéla középosztályos pedig a zsebén érzi. Ilyen eccerű.

    Az nagyon szép, hogy Clinton mit mondott, de tudjuk szavahihetőségben rögtön Fletó után következik. A republikánusok meg mást mondanak.

    A republikánusok nem elitistábbak a demokratáknál - bocs, de ez egy baller toposz. A közép ott tényleg létezik, és aki járt arrafelé, az tudja, hogy köszöni, de jól él a WASP, igaz kimenekült a keleti nagy városokból.
    A fehér középosztályt Obama nem tudta megszólítani, csak külpolitikai kérdésekkel.

    A gazdaság mellett a másik kérdés a bűnözés és 68 volt, amire a demokraták ugyanúgy nem tudtak megfelelő választ találni, mint nálunk a ballibek. Az elveik a reality check-en elbuktak. Ma 1-2 szociológus-jogvédőt leszámítva, nem nagyon sokan szeretik pl. a pozitív diszkriminációt a WASP között.

    Úgy néz ki, hard lending vár az Obama hívekre, magyarul pofára esés. Aminek speciel én örülök.

    VálaszTörlés
  7. A hazug republikánus toposz ellen szerintem Klingon szufficites büdzséje nem túl jó érv ;[

    Többet szedtek be, mint amennyit el bírtak költeni- de minek?

    VálaszTörlés
  8. tölgy,

    nem azt állítottam, hogy a demokraták adóztatnak kevésbé. Ezt így egy mondatban kijelenteni egyébként is súlyos felelőtlenség lenne, tekintve az amerikai adórendszer bonyolultságát.

    Például az sem mindegy, mit kapok az adómért. Mondjuk Bush az egyik kezével visszaad $1000 dollárt egy középosztálybeli családnak, másik kezével viszont megvon tőlük $2000 értékű közszolgáltatást, amit ezentúl a piacon kell megvásárolniuk -- akkor ez az "adócsökkentés" mit jelent a családi költségvetés szempontjából?

    Vagy amikor Reagan és Bush II. óriásira duzzasztja a deficitet, ki fizeti ki végső soron a megugró államadósság kamatait?

    Igen, az analfabéta középosztályos örül, hogy nem emelték az adóját. (Igaz, olyan nagyon nem is csökkentették.) De mi nem vagyunk analfabéták, én legalábbis ebből indultam ki, amikor itt kommentelni kezdtem.

    Amit állítok, az az, hogy az Ön által is hangoztatott hiedelemmel ellentétben a republikánusok "kisebb állam" ideológiája nincs köszönőviszonyban a valósággal. Valójában a republikánus kormányzatok alatt is _legalább_ ugyanolyan mértékben növekedett a központi újraelosztás, méghozzá _kizárólag_ a felsőbb társadalmi rétegek javára.

    Fenntartva, hogy a demokraták is _elsősorban_ a vagyonosakat és a nagyvállalatokat támogatják - és ezt Obama is minden valószínűség szerint folytatni fogja. Valóban Obama kevésbé tájékozott alsóbb osztálybeli hívei azt gondolják, hogy majd a nagy állami tortából ezentúl nem csak Dick Cheney haverjainak jut, hanem nekik is. Ők valószínűleg csalatkozni fognak. Hogy Ön ennek miért örül, legyen az Ön titka.

    Jártam arrafelé, de eszembe nem jutott volna ezt lobogtatni egy költségvetési számokról szóló vitában.

    Ön szerint ha Clinton hazudott Monicáról, akkor automatikusan a költségvetési szufficit mértékével kapcsolatban is hazudik? És hogy lehet, hogy erre senki, még a republikánusok sem jöttek rá?

    A bűnözés növekedése szintén egy olyan téma, aminek nem volt statisztikailag kimutatható alapja. Például bűncselekménynek minősítettek korábban legfeljebb szabálysértési súlyú kihágásokat (kis mennyiségű kábítószer birtoklása), ami jó alapot szolgáltatott arra, hogy az állami erőszakfunkciókat kiterjesszék (nagyszabású börtönépítési program, stb.).

    mr. pharmacist,

    a szufficitből csökkentették az államadósságot.

    Félreértések elkerülése végett: én LESÚJTÓ véleménnyel vagyok a demokratákról. Hasonlóképpen azon republikánus-szimpatizáns értelmiségiekről, akik anélkül ismételgetik a republikánusok reklámszlogenjeit, hogy valaha is eltöltöttek volna 10 percet ezen szlogenek valóságtartalmának a vizsgálatával.

    VálaszTörlés
  9. Gordon,

    a "szlogenek valóságtartalma" érdekes elemzés lehetne, mit is jelent ez a kifejezés.

    VAlóságos az, amit a számok mutatnak? khm-khm. NA de ez már lila bölcsészkedés, tudom.

    Azt írja
    "Valójában a republikánus kormányzatok alatt is _legalább_ ugyanolyan mértékben növekedett a központi újraelosztás, méghozzá _kizárólag_ a felsőbb társadalmi rétegek javára."
    - ha ez így igaz lenne, akkor az én tézisemet támasztja alá, ugyanis a "felsőbb társadalmi rétegek" a felső-középosztály, az meg a WASP. Én rájuk utaltam.
    Azonban az ön adataiból nem világos, hogy növekedett-e az újraelosztás. A állami adósság növekedése és a kiadások növekedése még nem jelenti az újraelosztás növekedését. Lehet, hogy úgy van ahogy mondja, de az eddigiekből ez nekem nem derült ki.

    Mellesleg a konzervatív ellenzék azért bírálta Bush juniort, mert nem csökkentette a közkiadásokat és ezzel az adókat. Mindenesetre a közkiadások mérséklése republikánus téma volt és maradt - más kérdés megtették-e.

    Ön azért nem kicsit lenézi az amerikai középosztályt. Hát, a Pojácával a fejünk felett és most pár évig egy népet vagy országot sem nagyon mernék lehülyézni.

    VálaszTörlés
  10. Nézze, én nem ismerek konkrét adatokat, statisztikákat, viszont egy közhelyet -engedelmével- elsütök. Ha nem növekedett a bűnözés, akkor Giulianit mi a fenéért választották meg New Yorkban?

    VálaszTörlés
  11. mr. pharmacist:

    Azért, mert a hülye analfabéta középosztálybeliek nem olvasták a statisztikákat, és valamiért azt hitték, növekedett.

    [...|.]

    VálaszTörlés
  12. Ajánlom pl. Brownsteint: http://www.amazon.com/Rise-Fall-Violent-Crime-Wave/dp/091157736X/ref=sr_1_6?ie=UTF8&s=books&qid=1233393502&sr=8-6

    tölgy,

    a WASP nem feltétlenül egyenlő a felső középosztállyal. Van fehér, angolszász, protestáns a középső és alsó középben is (sőt a white trash egy része is az), a felső középben pedig van pár katolikus és jó sok zsidó. Ha középosztályt akar írni, írja azt, és rögtön megjelenik lelki szemeink előtt a Lila akác köz a manikűrözött gyeppel.

    Gyurcsány népéről is lesújtó véleményem van. Mentségemre szolgáljon, hogy sose hencegtem azzal, mekkora nagy demokrata vagyok.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)