2008. október 23., csütörtök

A gyalogos hagyomány: a drótos német



A teakratákat elrabolták a halaszthatatlan őszi teendőik, szanaszét szaladtak, mint a csigák a réten. Ki szüretel és borászkodik, ki falevelet gereblyéz vagy makkot gyűjt a malackáinak. Ismét mások pedig csak a kandalló tüzét bámulják, ami legalább annyira fontos teakrata tevékenység és ismertetőjegy, mint a tenger csodálata.

Kihasználva a figyelem hiányát, és nem feledve, hogy macskások is vannak köztünk (!), a gyalogos hagyományról szólok. Mert mindig a vallás, a hit, a tudomány, a politika és az erkölcs nagy kérdéseit firtatjuk — noha e hagyományok léte meglehetőst kétes. De ott vannak a könyvtáraink. Azonban Hamvas mesterműve nem pótolja Tewton pincéjét és borait. Szükség van a gyakorlat hagyományára, és nem panaszkodhatunk, a hazai borászat magára talált. Már divat lett, honi celebek is borászkodnak már.

A gyakorlati hagyomány terméke a bor mellett a kutya. Ez is számtalan ember hosszas próba-szerencse tanulásának, együttműködésének terméke. A nagy múltú kultúráknak sok kutyafajtája van, főleg a briteknek, németeknek, franciáknak, de a magyarok sem panaszkodhatnak.

Azonban a magyar ebtenyésztés nagyjából oly állapotban volt a rendszerváltáskor, mint a borászat. De itt még hiányoznak a látványos sikerek. A celebek még nem neveztek el magukról egy puli vagy pumi kenelt sem.

Az ebek közt a prémium márka a drótszőrű német vizsla. Ez van. A márkahűség nagyobb mint a Lexus gazdák közt. Erős, okos, bátor, fegyelmezett, bölcs és akit megkedvel, az nagyon meg van kedvelve. Az állati tulajdonságok mellett kitűnik egy olyan erénnyel, amivel sok ember fölé is emelkedik:

„A vadászkutya elsődleges feladata, hogy adottságait, érzékeit teljes egészében a vadász szolgálatába állítsa. Gondoljuk csak végig, hogy mi minden játszódhat le egy kutyában a vadászat során. A kutya gazdájával egy mezőre érkezik. A levegő tele izgalmas illatokkal, állatok szagával. A gazda parancsot ad, mire a kutya szenvedélyes vadászösztönétől hajtva keresni kezdi a növényzetben megbúvó vadat. Egyszer csak szagot fog, és egész testében izgalmas borzongás fut végig: megvan hát! A kutya pontosan érzékeli, hogy hol lapul a fácán, és minden idegszálával koncentrálva, izmait pattanásig feszítve mozdulatlanságba dermed. Eddig a pontig tökéletes ragadozóként viselkedik. A természetben ez az a »kimerevített« pillanat, ami élet vagy halál kérdését határozza meg: ki hogyan és milyen gyorsan reagál?

A kutyának le kell tudnia küzdeni génjeiben kódolt vágyát, hogy üldözőbe vegye a prédát, hiszen ezzel éppen megakadályozná gazdáját annak elejtésében. Ehelyett megvárja, míg az idegek harcát végül a fácán adja föl, és felröppen a levegőbe. A vadász ekkor céloz és lő. A kutya nem zavarodhat össze a fülsüketítő dörrenéstől, figyelmét csakis a zsákmány kötheti le. Szerencsés esetben a lövés pontos, és a madár ernyedten hull a földre. Ekkor — gazdája parancsára — a kutya a zsákmány keresésére indul. Megint fellángol benne a ragadozó. Ágas-bogas, tüskés bozót, pengeéles nádszálak vagy jeges víz nem állhatja útját: mindenáron meg akarja találni a zsákmányt. Mikor rálel (rendszerint a gazdától biztos távolságban), ismét le kell tudni küzdenie ősi kísértését, hogy biztonságos helyre cipelje és teljes egészében birtokolja. Ehelyett szájába veszi, és bár érzi a vad illatát és ízét, mégis engedelmesen gazdájához viszi, majd addig tartja, amíg az el nem veszi tőle. Tulajdonképpen az ősi, kifinomult ragadozóösztönök magas szintű megélése, ugyanakkor ezek fegyelmezett megzabolázása teszi a vadászatot az egyik legnehezebb és legösszetettebb feladattá a kutya számára.”

Bámulatra méltók azon tulajdonságok, melyekkel ezen állatot a természet oly bőkezüleg felruházta. Ha az összes többi ebfajták kihalnának s kényszerítve lenne az ember a vizslát oly irányba kiképezni, melyben eddig azt a szükség nem kívánta, meggyőződnénk arról, hogy az összes fajtákat, nem véve ki a juhász- és mészárosebeket sem, képes volna helyettesíteni. Mennyire korlátolt ezen utóbbiak tevékenysége, szemben a vizsla okosságával, ügyességével, melyet a reá bízott teendők végzésében kifejt, szemben azzal a bámulatos, feltétlen engedelmességgel, melyet nála a legnehezebb körülmények között, a legnagyobb önmegtagadás árán is észlelhetünk... Mily magassan áll összes fajrokonai fölött a vizsla; mily bámulatra méltó fokban képes a legingerlőbb csábításnak ellenállni, minden vágyát elnyomni, egy szóval a legnehezebb művészetet, az önmegtagadást megtanulni! És ebben hányszor megszégyeníti magát az embert is...

Az engedelmességnek és önmegtartóztatásnak a legszebb bizonyítékát adta egyszer hű és jó Treff vizslám, mely már sajnos régen átváltott egy jobb vadászterületre. Öt darab, közepes macskanagyságú, fiatal rókát ástam ki s ezeket egy istállórekeszbe helyeztem el; hogy két fiatal, egy éves tacskómat bátorságra szoktassam, két öregebb tacskó társaságában rájuk eresztettem. Treff ugyan velem volt az istállóban, de parancsomra mellettem ülve maradt. A vadhajsza s a rókák élet-halál küzdelme kezdetét vette; minél eszeveszettebb lett a harc, Treff annál izgatottabb lett, úgy, hogy végre az izgatottságtól, a vadász- és harczkedvtől egész testében remegett. Sóvárgásában gyengén nyüszölve folyton rám nézett, de helyéről nem mozdult; még figyelmeztetni sem kellett, hogy csendesen maradjon, pedig különben a kártékonynyal szemben különösen kuruczul szokott viselkedni. Kötelességérzete — más kifejezést ezen esetben alig lehetne használni — győzött a nagy kisértés fölött s a derék állat helyén maradt, míg az utolsó rablóivadék is a görbelábú bajnokoknak áldozatul esett.

(Diezel-Mika: Vadászebek)



PS. Csajozni is tökéletes társ. Nagy, barna szemeivel minden nőt levesz a lábáról.

Helyesbítek: hajlandó elvinni magával csajozni is.

24 megjegyzés:

  1. Biztosan megvan a szépsége a fegyelmezett kutyáknak is, de én jobban kedvelem a magam öntörvényű, hozzám hasonlóan szabad és vadóc lelkű dalmatáját. Megtanítottam én őt mindenfélére, amit meg is tesz ha kérem - és ő is akarja. Ha nem akarja, azt is tiszteletben tartom, max veszekszünk néha. Pl. hogy kié is az asztalon az almáspite. :-)

    VálaszTörlés
  2. A chatisme híveként üdvözlöm az írást.

    VálaszTörlés
  3. Tölgy,

    ez a maga kutyája? Szép állat, s ezek szerint hasznos is:))

    betyár

    VálaszTörlés
  4. Hmmm. Az elmúlt hetekben szüreteltem, gereblyéztem, kandallót bámultam, tengert csodáltam, és ma egy kutyát gyászoltam. A hétvégén pedig szerzetesekről fogok mesélni a Reakción. Teakrata-e vagyok? :)

    ergé

    VálaszTörlés
  5. Minden tiszteletem mellett, a kutya remek dolog, de a vizsla az valami más!(és ha, akkor magyar)Elfogult vagyok, de ezt vállalom, a vizsla az szent dolog :).

    VálaszTörlés
  6. Nóra,
    én mindenféle kutya barátja vagyok. És a multikulti kutyák is biztosan kedvesek. De itt arról próbáltam írni, hogy van egy ősi erény, a szofroszüné, mérséklet-önuralom, vagy valami ilyesmi, amit régóta és sokan sokra tartunk.
    Na most, vannak kutyafajták, amelyek ezekre a nagyon emberi viselkedésre képesek. Ezek a fajták és a tartásuk, nevelésük legalább annyira a hagyomány fenntartása, mint a borászkodás, amit szintén sokra tartok.

    VálaszTörlés
  7. ergé,
    természetesen Kend is teakrata. A tenger bámulásakor pont a maga ír képeire gondoltam.
    Ha nem csak teázna, de a szamovárt is kedve lenne befűteni néha, akkor megkérjük Loxon küldjön Önnek meghívót. Ugyanis ő az Ezüst Kiskanalak Őrizője.

    VálaszTörlés
  8. 2l
    volt magyar vizslám is, de visszatértem e drótos némethez. A magyar nyárhoz a magyar vizsla való az igaz, de az csak kb. 3 hónap. A többi 9 hónapban...
    Ja, elfogult vagyok :)

    VálaszTörlés
  9. Kedves Tölgy, jó konzervatívhoz méltóan nem engedelmeskedem elvtelenül a csoportszellemnek, ezért felvállalom, hogy a kávéhoz és annak különböző fajtáinak fogyasztásához jobban értek, mint a teához. De különböző hatások miatt erősödik a tea iránti érdeklődésem, úgyhogy majd tessék rám figyelni ;)

    eRGé

    VálaszTörlés
  10. tölgy,
    Akkor a maradék 9 hónapban csajozom vele :).

    VálaszTörlés
  11. No igen, mindenfélére be lehet idomítani a kutyákat. Van amelyiket jobban, van amelyiket kevésbé. De annak, hogy egy állat az én úri kedvemért tagadja meg az ösztöneit, nekem már erős filozófiai felhangjai vannak. Amiről persze a kutya nem tud.

    VálaszTörlés
  12. Nóra,
    a kutya tényleg tud önmagán uralkodni a gazdája kedvéért. Pl. nem csurizik be gondolom a Magáé sem :)

    VálaszTörlés
  13. Mfha.
    Magának drótszőrű vizslája van, ennyi.
    Ám minden valamire való kutyatulajdonos és -barát tudja, hogy a legokosabb kutyák a pásztorkutyák.
    Akinek nem volt még mudija, nem is tudja, mi az a kutya.
    Maga elszédült a külcsíntől a belbecs kárára.
    Felületes alak.

    VálaszTörlés
  14. Az, hogy a lakásban nem pisil a kutya, az alomfogalom kiterjesztése, azaz megvan az ösztöne rá, csak azt tanulja meg, hogy mekkora ez a terület, ami alomnak számít. De hogy annyira az ösztönei ellen menjen valami, mint a vadászatnál, amit leírt... mondjuk nekem a sportvadászat is kérdéses, illetve nem kérdéses, hanem teljesen elítélem, a kutyátlan fajtáit is.

    VálaszTörlés
  15. Gizike,
    önfegyelem, meg intelligencia, meg minden. Avítt, dohos és burzsoá erények. Maga ezt nem értheti.
    De ha eccer szembejön, Magát is felszedi, az ziher.

    Nora,
    a "kiterjesztés" azt jelenti, hogy uralkodik magán.
    Utaztam már 19 órán át vonaton vizslával (Bp-Brassó), és kibírta. Én nem bírtam ki annyi ideig :(

    VálaszTörlés
  16. Ne feledjék el kérem, hogy minden eb a gazdája tulajdonságaival azonosul egy idő után! :) Nevelés kérdése.

    Tölgy, Magára nézve ez most akkor erény-e? Az utcán bárkit felszedő kutya és tulajdonosa!!! Páratlan páros! :)
    (a prosztataállapotot nem is említem)

    De igaz, egy hű,szeretetreméltó ebnek nincs párja!

    A szem

    VálaszTörlés
  17. Nóra,
    Right between Nelson Mandela and the Dalai Lama - nekik van kutyájuk?

    VálaszTörlés
  18. Tölgy, fogalmam sincs, de köszönöm, hogy olvassa a blogomat. :-)

    Én nem kényszeríteném ezt (19 órás utazás pisilés nélkül) se a kutyára, se magamra. Árthat is akár ennyi 'önfegyelem'.

    VálaszTörlés
  19. Ja,ja, az intelligencia egy burzsoá erény.
    Nyöhehehe:)
    Az én kis kócos parasztkutyám simán lekörözi agyban a maga jól fésült ebét, fogadjunk!
    Önfegyelemről pedig ne beszéljen egy olyan ember, aki a Bp.-Brassó vonalon óránként képes ellátogatni a vonat toalettjére.:)

    VálaszTörlés
  20. Te jó ég! Mi folyik itt?

    Az önmegtagadás elég fájdalmas dolog, nem hasonlítható holmi feszülő hólyagokhoz. Ne tessék kérem itten viccelődni.

    Hi-hi :) Na jó, a feszülő hólyag is rém kínos lehet :)

    Hólyagok!

    Leskelődő

    Ps.: Létezik még a pumi?

    VálaszTörlés
  21. "Ja,ja, az intelligencia egy burzsoá erény.
    Nyöhehehe:)"


    Gizike,
    Magától sokkal több Hozzáadott Értéket várunk. Jöjjön a búzablogra, van ott néhány ... fakocka, akinek Manyi Béci példát mutathatna tolarenciából.

    twtn

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)