The Book of Love

Michael Nyman két „barokk” szerzeménye is elhangzik A vihar adaptációjának fent látható részletében. Az első Ariel dala, a Full Fathom Five kezdetű, amelyet a Gyógyszerész úr által Körünkben már ismertetett Ralph Vaughan Williams is megzenésített (kórusmű formájában). Különösen azonban a másodikat ajánlom, amely a Prospero's Books filmzenéjének [grafikus lejegyzését itt, CD-t innen is elérhetik] egyik legkiválóbb darabja. (A Peter Greenaway rendezte grandiózus film kezdetén felcsendülő Propero's Magic című zeneszám — a Tous les Matins Lully-darabjával együtt — blogunk jobb alsó részén található szerkentyűvel is lejátszható.)

A William Shakespeare írta dráma kiválasztott jelenete Fábri Péter fordításában, majd korabeli angol eredetiben:

Ariel énekel.

Apád öt öl mélyben pihen;
lett a csontjából korall,
két szeméből gyöngyszemek:
nem is él, de meg se hal,
lesz a tenger közepén
holmi színes, furcsa lény.
Szól vízi lélekharang:
(Refrén:) ding-dong!
Csönd! Nimfák húzzák, — száll a hang.

Ferdinánd:
A dal vízbe fúlt apámat idézi.
Ez nem halandó dolga, sem nem földi
hang ez a hang: — most itt hallom, fölöttem.

Prospero:
Szemed rojtos függönyét nyisd meg és
mondd el, mit látsz ott.

Miranda:
Mi az ott? Egy szellem?
Atyám, hogy néz körül! Bizony, uram,
szép alakja van: — de mégis csak szellem.

Prospero:
Nem, lányom; eszik, alszik, érzékei,
akár a mieink; ez az úrfi, akit látsz,
a hajón jött; és bár foltként a bánat
— szépség fekélye — ül arcán, de mégis,
jóképű fickó: a társait kutatja,
azért kóvályog.

Miranda:
Mondhatom, bizony
isteni lény; a természetben én
ilyen nemest nem láttam.

Prospero:
(Félre.) Ez épp úgy megy,
ahogy kívántam. — Édes szellem! Két nap
és szabad vagy.

Ferdinánd:
Ez nyilván az istennő,
akihez a dal szólt! — Szabad-e tudnom,
hogy itt laksz-e ezen a szigeten;
és adsz-e nekem némi jótanácsot,
mit kell itt tennem: mindenekelőtt,
mindezek után, kérdezem — csoda! —
hogy lány vagy-e vagy sem?

Miranda:
Nem csoda, nem;
hanem valódi lány.

Ferdinánd:
A nyelvemen szól! —
Az e nyelven szólók közt első volnék,
volnék csak ott, ahol beszélik.

Prospero:
Első?
És ha Nápoly királya hallaná ezt?

Ferdinánd:
Akkor egyszerű lény, aki csodálja,
mint én most, hogy Nápolyról szólsz. Hall engem,
és ezért sírok. Magam vagyok Nápoly,
azóta is síró szememmel láttam,
királyapám hogy süllyed el.

Miranda:
Ó, jaj!

Ferdinánd:
És országnagyjai s velük Milánó
hercege és remek fia.

Prospero:
(Félre.) Milánó hercege
és remek lánya megfékezne, ha
ideje volna. — Első villanásra
tekintetet váltottak: — Ariel,
szabaddá teszlek! (Ferdinánd-hoz.) Csak egy szót, uram;
attól tartok, árt magának; csak egy szót.

Miranda:
(Félre.) Miért beszél így vele az apám?
Ő a harmadik ember, akit látok;
első, kiért sóhajtok: irgalom,
hajlítsd felém apámat!

Ferdinánd:
(Félre.) Ó! Ha szűz vagy,
és szíved még szabad, Nápoly úrnője
leszel mellettem.

Prospero:
Nyugalom, uram.
(Félre.) Egymás hatalmát érzik: túl hamar van.
Megnehezítem, hogy gyors győzelem
ne tegye díját könnyűvé. — (Ferdinánd-hoz.) Uram,
figyelj rám jól. Visszaéltél egy névvel,
amely nem a tiéd; és kémkedni jöttél
a szigetemre, hogy megszerezd tőlem,
uralkodójától.

Ferdinánd:
Nem, esküszöm.

Miranda:
Ilyen templomban rossz nem is lakozhat:
ha a gonosznak ilyen szép a háza,
a jó a rosszal vágyna lakni.

Prospero:
(Ferdinánd-hoz.) Kövess. —
(Mirandá-hoz.) Ne szólj hozzá. Ez egy csaló. —
(Ferdinánd-hoz.) Gyerünk;
összebilincselem lábad nyakaddal:
tengervizet kapsz inni; ételed
kagyló lesz, száraz gyökerek és maghéj,
a tölgy bölcsője. Na gyerünk.

Ferdinánd:
Nem én;
ellenállok a tréfának, amíg
ellenségem hatalma nem nagyobb.
(Kardot ránt, de mozdulatlanná bűvölődik.)

Miranda:
Ó, drága apám!
Ne ítéld el őt túl hamar, hiszen
nemes és nem félelmetes.

Prospero:
Mi van?!
Bütyköm tanít? — Csaló, dugd el a pengéd;
látványnak jó, de szúrni nem tudsz, bűnöd
nyomasztja lelked: mit állsz ott meredten?
Ezzel a pálcával lefegyverezlek,
hát dobd el azt a kardot.

Miranda:
Apám, kérlek!

Prospero:
El innen! Ne lógj rajtam.

Miranda:
Kegyelem:
jótállok érte.

Prospero:
Csönd! Csak még egy szó
és megszidlak, te, vagy meg is gyűlöllek.
Ügyvédkedsz egy gonosztevőnek? Psszt!
Azt hiszed, nincs is még egy ilyen férfi,
mert őt láttad és Calibant: bolond tyúk!
Másokhoz képest ez egy Caliban
és azok angyalok.

Miranda:
Érzéseim
igen szerények; nem is akarok
szebb férfit látni.

Prospero:
(Ferdinánd-hoz.) Na gyerünk, gyerünk:
inadba szállt a bátorságod és az
inadban nincs erő.

Ferdinánd:
Nem, nincs, valóban:
elmémet mintha egy álom nyűgözné,
apám halála, ez a gyöngeség,
barátaim veszte, és ez az ember,
aki rabbá tett, mind nem volna semmi,
ha börtönömből csak naponta egyszer
láthatnám ezt a lányt: töltse meg a szabadság
a föld összes zugát; nekem elég tér
nyílna egy ilyen börtönben.

Prospero:
(Félre.) Jól megy. —
(Ferdinánd-hoz.) Gyerünk. —
Ezt jól csináltad, Ariel! — (Ferdinánd-hoz.) Kövess. —
(Ariel-hez.) Hallgasd meg, mit kell tenned még.

Miranda:
Ne félj;
apámnak jobb szíve van, mint ahogy
a beszédéből hinnéd; ritka nála,
amit most látsz.

Prospero:
Olyan szabad leszel,
mint a szél a hegyen; de most hajtsd végre
pontosan a parancsom.

Ariel:
Szó szerint.

Prospero:
(Ferdinánd-hoz.) Gyerünk, kövess. — Te ne szólj hozzá.
(Kimennek)

A Vihar első kiadása, 1623-ból

Ariell Song. Full fadom fiue thy Father lies,

540

Of his bones are Corrall made:
Those are pearles that were his eies,
Nothing of him that doth fade,
But doth suffer a Sea-change
Into something rich, & strange:

545

Sea-Nimphs hourly ring his knell.
Burthen: ding dong.
Harke now I heare them, ding-dong bell.

Fer. The Ditty do's remember my drown'd father,
This is no mortall busines, nor no sound

550

That the earth owes: I heare it now aboue me.

Pro. The fringed Curtaines of thine eye aduance,
And say what thou see'st yond.

Mira. What is't a Spirit?
Lord, how it lookes about: Beleeue me sir,

555

It carries a braue forme. But 'tis a spirit.

Pro. No wench, it eats, and sleeps, & hath such senses
As we haue: such. This Gallant which thou seest
Was in the wracke: and but hee's something stain'd
With greefe (that's beauties canker) y might'st call him

560

A goodly person: he hath lost his fellowes,
And strayes about to finde 'em.

Mir. I might call him
A thing diuine, for nothing naturall
I euer saw so Noble.

565

Pro. It goes on I see
As my soule prompts it: Spirit, fine spirit, Ile free thee
Within two dayes for this.

Fer. Most sure the Goddesse
On whom these ayres attend: Vouchsafe my pray'r

570

May know if you remaine vpon this Island,
And that you will some good instruction giue
How I may beare me heere: my prime request
(Which I do last pronounce) is (O you wonder)
If you be Mayd, or no?

575

Mir. No wonder Sir,
But certainly a Mayd.

Fer. My Language? Heauens:
I am the best of them that speake this speech,
Were I but where 'tis spoken.

580

Pro. How? the best?
What wer't thou if the King of Naples heard thee?

Fer. A single thing, as I am now, that wonders
To heare thee speake of Naples: he do's heare me,
And that he do's, I weepe: my selfe am Naples,

585

Who, with mine eyes (neuer since at ebbe) beheld
The King my Father wrack't.

Mir. Alacke, for mercy.

Fer. Yes faith, & all his Lords, the Duke of Millaine
And his braue sonne, being twaine.

590

Pro. The Duke of Millaine
And his more brauer daughter, could controll thee
If now 'twere fit to do't: At the first sight
They haue chang'd eyes: Delicate Ariel,
Ile set thee free for this. A word good Sir,

595

I feare you haue done your selfe some wrong: A word.

Mir. Why speakes my father so vngently? This
Is the third man that ere I saw: the first
That ere I sigh'd for: pitty moue my father
To be enclin'd my way.

600

Fer. O, if a Virgin,
And your affection not gone forth, Ile make you
The Queene of Naples.

Pro. Soft sir, one word more.
They are both in eythers pow'rs: But this swift busines

605

I must vneasie make, least too light winning
Make the prize light. One word more: I charge thee
That thou attend me: Thou do'st heere vsurpe
The name thou ow'st not, and hast put thy selfe
Vpon this Island, as a spy, to win it

610

From me, the Lord on't.

Fer. No, as I am a man.

Mir. Ther's nothing ill, can dwell in such a Temple,
If the ill-spirit haue so fayre a house,
Good things will striue to dwell with't.

615

Pro. Follow me.

6

Pros. Speake not you for him: hee's a Traitor: come,
Ile manacle thy necke and feete together:
Sea water shalt thou drinke: thy food shall be
The fresh-brooke Mussels, wither'd roots, and huskes

620

Wherein the Acorne cradled. Follow.

Fer. No,
I will resist such entertainment, till
Mine enemy ha's more pow'r.

He drawes, and is charmed from mouing.

625

Mira. O deere Father,
Make not too rash a triall of him, for
Hee's gentle, and not fearfull.

Pros. What I say,
My foote my Tutor? Put thy sword vp Traitor,

630

Who mak'st a shew, but dar'st not strike: thy conscience
Is so possest with guilt: Come, from thy ward,
For I can heere disarme thee with this sticke,
And make thy weapon drop.

Mira. Beseech you Father.

635

Pros. Hence: hang not on my garments.

Mira. Sir haue pity,
Ile be his surety.

Pros. Silence: One word more
Shall make me chide thee, if not hate thee: What,

640

An aduocate for an Impostor? Hush:
Thou think'st there is no more such shapes as he,
(Hauing seene but him and Caliban:) Foolish wench,
To th' most of men, this is a Caliban,
And they to him are Angels.

645

Mira. My affections
Are then most humble: I haue no ambition
To see a goodlier man.

Pros. Come on, obey:
Thy Nerues are in their infancy againe.

650

And haue no vigour in them.

Fer. So they are:
My spirits, as in a dreame, are all bound vp:
My Fathers losse, the weaknesse which I feele,
The wracke of all my friends, nor this mans threats,

655

To whom I am subdude, are but light to me,
Might I but through my prison once a day
Behold this Mayd: all corners else o'th' Earth
Let liberty make vse of: space enough
Haue I in such a prison.

660

Pros. It workes: Come on.
Thou hast done well, fine Ariell: follow me,
Harke what thou else shalt do mee.

Mira. Be of comfort,
My Fathers of a better nature (Sir)

665

Then he appeares by speech: this is vnwonted
Which now came from him.

Pros. Thou shalt be as free
As mountaine windes; but then exactly do
All points of my command.

670

Ariell. To th' syllable.

Pros. Come follow: speake not for him. Exeunt.

William Shakespeare (1564-1616) portréja