2008. október 2., csütörtök

Bölcs balgák



A bölcsességhez vezető út hosszú és rö(hö)gős.

® tölgy

A minap kisebb szakmai nézeteltérésbe bonyolódtunk — mint rendesen — Loxonommal az ügyben, hogy vajh bölcs öreg parasztok vagy inkább titkokat fürkésző alkimisták lennénk-e. Mivel magam paraszt vagyok, vagy mi, nincs sok választásom, de azért egy megmondást megér a dilemmánk.

A tudás (scientia vagy sapientia mundana) és a bölcsesség (sapientia) szétválasztása és szembeállítása olyan régi, mint a világunk. Olvasható Szókratész védőbeszédében vagy az Ószövetségben (Prédikátor 1,13-18). Hérakleitosz 40. töredékében [B. 40] írja, hogy a sok tudás nem növeli a megértést, Szókratész meg abban lelé kedvét, hogy folyton bebizonyítá a világ által bölcsnek, okosoknak gondoltakról, hogy milyen tudatlanok. A bölcsesség pedig tudatlanságunk felismerésével kezdődik.


A tudás leértékelése együtt jár valamiféle primitivizmussal, a természetes ember felértékelésével: a balgák, gyerekek, parasztok, a pauperes spiritu felértékelése. A páli levelek pedig tele vannak a világi tudás és iskolázottak leértékelésével, amit egy Spiró nevezetű nem is értett.


A világi tudást, tudományt megszégyenítő bölcs balga figurája fokozatosan alakult ki, itt sem érdemes valamilyen eredetet vagy eredeti szerzőt keresgélni. Sok szerzőt fel lehetne sorolni akiknél a szent együgyűség megfogalmazódott (Assisi Szent Ferenc, Nagy Szent Gergely, Kempis Tamás). A tudós tudatlanság (docta ignorantia) Szt. Ágoston, de főleg Cusanus óta az egyik alapélményünk.


A sok tanulás megtéveszt, mert a világ foglyává tesz — a keresztény tanítás szerint. De az antik tanítás arra utal, hogy még a világban sem segít el igazán, a világ megértésétől is eltávolít a sok tanulás, és a vele járó önhittség, a kérdezés, problémalátás képességének és bátorságának elvesztése.


A Phaidroszban (244-9) Platón ír a filozófusokat, az igazság ismerőit jellemző mániáról, amely mánia a költőkben és az őrültekben is megtalálható. A mánia ellentétes a racionalitással, nem tiszteli a rendet, határokat, korlátokat, tekintélyt, felelőtlenül felfogat, tekintet nélkül a következményekre.

A világ okosai, tudósai azért azok, mert kiismerik magukat a világban, és ennek bizonysága a világi sikerük: tudják, hogyan kell érvényesülni a világban. A balgák viszont nem törődnek e sikerrel, csupa lúzer. Az igazság kimondása veszélyes lehet, ezért csak balgák, gyermekek és azok teszik, akik kívül állnak a konvenciókon: in vino veritas.

A balgáktól egyszerre tartottak a középkori európaiak és egyszerre szórakoztak rajtuk — főleg azokon, akik megjátszották azt. A bolondokat időnként összefogták, egy hajóra tették és szélnek eresztették, amely kedves szokás, a bolondok hajója allegorikus értelmet nyert, és amit a fenti H. Bosch kép ragyogóan ábrázol. Az udvari bolondok helyzete más volt, akiknek fénykora szintén a reneszánsz volt. Shakespeare írásai tele vannak ilyenekkel. A bohócnak nem kell képmutatni, hanem tükröt tarthat. A világi tanultakkal szemben, akiknek értelmét elhomályosította a tanulás, és ambíciójuk kiölte a bátorságukat, akik sem kérdezni, sem beszólni nem mernek, a balgák nem ilyenek. Nincs mit veszíteniük.


A bölcs balga legismertebb megfogalmazása természetesen Erasmus műve, a Balgaság dicsérete, ami korában bestseller lett (a magyar kiadás előszava azonban ellenjavallott). A reneszánsz óta a bölcsesség és a humor összekapcsolódik. Számtalan ilyen figuránk van: Naszreddin Hodzsa, Tyl Eulenspiegel, Vörösmarty Balgája [—>] vagy ma Micimackó, Chaplin és Forrest Gump.


Erasmus Stultiaja az emberi szenvedélyek megtestesítője, amelyek miatt a világ létezhet. A balgaság
„szüli a városokat, birodalmakat, tisztségeket, a vallásügyet, a tanácsadó testületeket és bíróságokat. És teljességgel a Balgaság játéka az egész emberi élet”. A balgaság miatt létezhet az emberi világ, ha valaki nem hiszi, ajánlom a Blöff vagy A ravasz, az agy, és két füstölgő puskacső megtekintését.

A bölcs balga figurája valamiképpen minden antiracionalistánál előkerül, mint mondjuk Montaigne, de aki nem akar messze menni, olvassa a Tirpákot!

Az alábbiakban a Forrest Gump eredeti befejezése tekinthető meg.


5 megjegyzés:

  1. Nem szívesen leplezem le, hogy nem balga vagyok, hanem esetleg csak hülye, de... minden rendben van ezzel a mondattal?

    "De az antik tanítás arra utal, hogy még a világban sem segít el igazán, a világ megértésétől is eltávolít a sok tanulás, és a vele járó önhittség, a kérdezés, problémalátás képessége és bátorsága."

    Nem a kérdezés, problémalátás képességének, a bátorságnak a _hiányáról_ van itt szó?

    Ööööö... elnézést kérek, de tudják, úgy tanul a gyerek, ha kérdez :)

    Szent Ferenc teljesen rendben van. De hogy Micimackót is beletette... hát, le vagyok nyűgözve :))

    Leskelődő

    VálaszTörlés
  2. Épp azt szerettem volna kérdezni, hogy vajon a poszt elolvasása után hányan jönnek rá, hogy mennyire tudatlanok? S ha rá is jönnek tudatlanságukra, elmondhatják e magukról, hogy bölcsek?
    Ha ezen felfedezés után magamba nézek, azt hiszem Leskelődővel lehetne pár órányi beszélgetésünk.

    Na de azért nem éppen Micimackóról! :)

    "A bölcsességhez vezető út hosszú és rö(hö)gős.
    ® tölgy"

    Ez a bölcselet már le is van védetve?

    A szem

    VálaszTörlés
  3. Javítottam a mondatot, köszönet Leskelődőnek.

    VálaszTörlés
  4. Én tudatlan vagyok, de erre már akkor rájöttem, mikor belépetem a katonai főiskola kapuján. Na és?

    Tölgy, maga paraszt?

    VálaszTörlés
  5. Őrnagy,

    ja, paraszt. Minden értelemben.
    Most mit tagadjam?

    Loxon,

    kösz a Montaigne linket, eszembe sem jutott, hogy magyarul is megtalálható a neten.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)