2008. szeptember 9., kedd

A republikanizmusról*

„Az eszmetörténész kutatása arra irányul, hogy megértse és elbeszélhetővé tegye, mit jelentettek az egyes fogalmak használóik és befogadóik számára; hogyan, milyen »logika« szerint keveredtek a használat során az egyes politikai beszédmódok »szótárai«, hogyan rendeződnek időnként át e »szótárak«; milyen »vitához« szólnak hozzá a szövegek, amikor egyes témákat érintenek vagy érvelési módokat választanak; mit jelentettek a minták, hogyan tűnnek el vagy fel a politika nyelvében; hogyan reflektáltak e szótárhasználatokra mint szótárhasználatokra, mintákra mint mintákra maguk a beszélők és a szövegek kortárs befogadói.

Csetri Lajos említett [Berzsenyi Dániel I. ódájáról írott] könyvfejezetében így jellemezte a plutarkhizmus spártai ágát: »a katonai demokrácia egalitárius és puritán embereszményét hordozza, példaképei közé sorolja a római kori köztársasági erények hőseit is. Legnagyobb alakja Rousseau, aki rajongását a plutarkhoszi életrajzok iránt önéletrajzi Vallomásaiban is megírta.« Kultúrkritikájában »a civilizáció egyik legnagyobb bűnének a természetes emberség lehetőségeinek aláásásán kívül az ősi, férfias, harci erények aláaknázását tartotta. A magyar ’nemesi’ költő, Berzsenyi embereszménye itt is, akár későbbi vers-, illetve levélszövegeiben..., nagyon rokon ezzel a felfogással.« Az ódát és értelmezését olvasva számomra egyértelműnek tűnik, hogy az, amit Csetri a plutarkhizmus spártai ága hagyományának nevez, cambridge-i terminusa szerint a republikanizmus politikai nyelve. A republikánus szótár egyik központi fogalma (akárcsak a liberálisé) a szabadság, amely e beszédmódban azonban nem egyéni autonómiát jelent, hanem a kormányzásban való részvétel jogát és kötelességét. Akik részt vehetnek és vesznek a közéletben, a honpolgároknak, nemcsak közszolgálatokat kell vállalniuk, de folyamatosan át kell hogy hassa őket a közszellem, a hősies készség a szabadság és a haza megvédésére a zsarnok vagy a hódítók ellen. E közszellem elsősorban azt jelenti, hogy a közjót az egyéni vagy családi érdek elé helyezi a polgár. A republikánus nyelvhasználat állandó mintája a római köztársasági erényeké, egyik központi vitája az a kérdés, mi az oka a nemzetek nagyságának és hanyatlásának, e vita paradigmatikus elbeszélése pedig Róma bukásának a története. Ezen elbeszélés szerint, amint az Sallustiusnál vagy Liviusnál olvasható, mindenekelőtt a fényűző élettel (a luxussal) megjelent új szokások, az ősi erkölcsök elfajulása, a széthúzás (erre Berzsenyi és kortársainak szava a visszavonás volt) és a korrupció, az egyéni érdeknek a közérdek fölé helyezése volt a bukás oka. Dióhéjban így lehetne összefoglalni a republikánus nyelv fő fogalmait, érveléseit, mintáit, vitáját és »nagy elbeszélését«. Innen nézve azt lehet mondani, hogy Rousseau, például első értekezésében, éppúgy ezt a republikánus nyelvet beszéli, mint Berzsenyi a Kesergés című ódában, s persze több más költeményében is. Ez a Csetri következtetésén alig túlmenő megállapítás talán rámutat arra, hogy abban az esetben, ha azt a kérdést tesszük föl, milyen politikai nyelvet beszél vizsgált szövegünk, nem az lesz számunkra elsőrendűen fontos, hogy eredeti-e a gondolatmenete, s nem szükséges olyan magyarázatokba bonyolódni, hogy X. például bizonyára Z. nagy művének hatására írta mindezt, ’hiszen olvashatta, mivel az több példányban közkézen forgott az országban’ stb.

Ez esetben könnyű arra felelni, honnan ismeri Berzsenyi a republikánus nyelvet: a 16. század közepétől kezdve a 18. század végéig a gimnáziumi osztályok tananyagában más latin auktorok olvasása mellett Sallustius**, Livius] és Cicero : De officiis című műve is szerepelt. Az ő műveik a republikánus beszédmód legtöbbet emlegetett klasszikus forrásai.”


***

*... elvégre mi értelme internetes vitákra pazarolni a gondolkodást, amikor helyette mások okosabb Megmondásait is szajkózhatjuk? Ebben a posztban semmi Hozzáadott Érték se lesz. Egyszerűen idemásolom Takáts tanár úr sorait, minden politikai és világnézeti megfontolás nélkül. Szerintem nagyon jó Megmondás, kedvenc vesszőparipám, alkalomadtán szajkózom is (megjegyzem, Csetrinek is jó Megmondásai vannak).

** Latin nyelvű források on-line felkutatásához ajánlom ezeket az oldalakat: a Bibliotheca Augustana latin szekciója; illetve The Latin Library. A fentiekben is ezekhez készítettünk kapcsolókat. [Loxon megj.]


5 megjegyzés:

  1. TJ erősen szoclib szekeret tol egy ideje. Gyurcsi körül is sertepertélt vagy még most is.
    Csaxólok.

    VálaszTörlés
  2. Hmmm. Én gyanútlan olvasója vagyok, meg inkább az eszmetörténeti oldaláról ismerem. De semmi se lehetetlen :(
    twtn

    VálaszTörlés
  3. A jó filológuson túl, amely mindig ott van bennünk, az olvasó itt mivel van megtisztelve? Mert hogy itt lényegében — ha jól értem Takáts szavait — köztársaságpárti „megmondás” történik, ami többé-kevésbé logikusan, de még inkább retorikusan vezet el a Gyurcsány-pártilásig.

    VálaszTörlés
  4. Á, dehogy.
    Ez arról szól (szerintem), hogy bizonyos fajta retorika hogyan nő ki a klasszikusokból. Aztán hogy mi lesz belőle, meg mivé fajul az írott minta, az vérmérséklet dolga. Berzsenyinél magyar realizmus, a franciáknál vérgőzös ... forradalom. Vegyük figyelembe, 98-as szöveg, nyilván többévi kutatás után.

    twtn

    VálaszTörlés
  5. „Az ódát és értelmezését olvasva számomra egyértelműnek tűnik, hogy az, amit Csetri a plutarkhizmus spártai ága hagyományának nevez, cambridge-i terminusa szerint a republikanizmus politikai nyelve.”

    Kétségtelen, hogy itt Takáts ad egy gellert az értelmezésnek. Ez olyasmi megfigyelés, ami már nekem is szembeötlött, amikor a SZU-fanok és -építők tábora gyakorta a római vagy görög „előzményekre” hivatkozott.

    De Takáts mintha megmaradna a lelkiismeretes filológus óvatos skrupolózusságánál.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)