2008. szeptember 5., péntek

Adalékok egy konzervativ szerelem-elmélet alapvetéséhez (de egyben quis?! is)

Életmód-rovatunkból hiányzott egy jelentős szegmens: a magánéleti tanácsadó rovat. Tudják: érzelmek, szeret-nem szeret, mit tegyek, mit ne — effélék. Itt-ott ugyan esett említés a nemi szerelem egy-két aspektusáról, de hol vagyunk a női magazinok tapasztalati világától? És olvasottságuktól? Nem titok: messzire. De amikor Progresszió honi vezérhajóján, a Tirpákbokrétáson is vannak ilyen életmód-cikkek, a netes „pasizásról” meg a bulizásról (naná, hogy Gizike tollából), mi sem maradhatunk le. A következőkben a „házinyúlra nem lövünk” gyakorlati életbölcsességének az elméleti alátámasztását osztom meg az olvasóval, egy mértékadó konzervatív gondolkodó* nyomán (akinek a nevét direkt nem árulom el).

*

Azt mondják, hogy a férfi-nő barátság mindig vagy a szerelem kezdete, vagy a szerelem lecsengése (már amikor nem csak kamu és blöff). Azt is mondják, hogy ez érzelmeink regényének vagy a bevezetése, vagy az utószava.

De szerintem nem így van.

Mert ha egy nőt, aki amúgy a barátunk, rá tudunk venni, hogy belénk szeressen, már ezer nyűg tartja vissza attól, hogy többé ne barátunk, hanem a nőnk legyen. És igencsak lúzerek vagyunk, ha nem vesszük észre: minden versenytárs jobb pozícióban van, mint mi, akik őt egy kedélyes, de prózai oldaláról is ismerjük.

És ez nem azért van, mert a nők tettetéssel el akarnák leplezni igazi önmagukat. Bizony nem.

A nő szívében legalább akkora erővel bír a titkolódzás, mint a kommunikáció vágya. Egyszerre akar érthető és érthetetlen lenni.

Sőt: amikor már maga körül minden ipsét megtévesztett és összezavart elrejtett vagy színlelt érzéseivel (akik már mindent látnak, csak azt nem, ami van), és amikor finom kacérságai miatt már saját maga előtt talányossá kezd lenni, a nő még akkor is vágyik egy jó barát után: egy barát után, aki a nőt majd felvilágosítja a saját életének rejtélyei felől, és tisztán érti éppen azokat az indulatokat és ellenmondásokat, melyek a nő számára a leghomályosabbnak tűnnek titokszerűségük vagy tartalmatlanságuk miatt.

Szóval: a nőnek szüksége van néha gyóntatószékre is, hogy menekedhessék lelki titkainak feleslegétől. És ebbe a székbe előbb a nagynéniket vagy hasonló élettapasztalattal bíró matrónákat ültet (mert a szép és fiatal barátnőiből könnyen válna vetélytársa), azonban bizonyos életkoron túl legszívesebben férfiakat.

Ennélfogva ne tápláljunk hiú reményeket a férfi-nő barátság alapján.

*

19. századi szerzőnk nem ismerte még a pszichológiát mint tudományt, de bizonyára tudta, hogy a drámai hősnőknek majdnem mindig vannak bizalmasaik — és első komornából főhőssé válni több, mint egy átoperálás. A hermeneutikáról se hallhatott, mégis: a női lélek önértelmezését eminensen hermeneutikai problémaként írja le (már a Heidegger-porontyok előtt!). És most a Bulvárosodás Rémének ajtót nyitva teszem fel a kérdést:

Vajon ki a szerző?


Segítség: a szerző gondolatait parafrázisban közöltem, de a netes kereséshez elég kulcsszót hagytam a szövegben. A szerző erdélyi nemesember, 19. századi, aki politika-elmélettel is foglalkozott, de a forradalom után inkább szépíróként is ismert lett.


13 megjegyzés:

  1. Guggoló nélkül, ex fide bono:
    báró Kemény Zsiga?

    VálaszTörlés
  2. Ő nem liberális volt inkább? Tippként felmerült nálam is, de végül falszifikáltam.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. "valóságos ügyvédi feladatra vállalkozott, s apologetikus érvelésével az önkényuralom politikusaira próbált hatni, a katonai terror és a megtorlás mérséklése érdekében. Azt fejtegette, hogy a magyar nép békés hajlamú, távol áll tőle a forradalom, megelégedésben él, nem ismeri a szociális feszültségeket stb." ... " a nemzetközi politika egyik alapigazságának véli azt, hogy a nagyhatalmak sohasem fognak beleegyezni az osztrák összbirodalom felbomlásába, s éppen ezért Kossuth függetlenségi törekvései, valamint az újabb szabadságharcra való készülődés eleve kilátástalanok ... ennek a "külpolitikai végzetnek" elkerülhetetlenségét hirdeti, s azt tanácsolja, hogy a nemzet "alkalmazkodjék" ehhez a "végzethez"."

    VálaszTörlés
  5. Magánál a pont Tölgy.

    Tevvton, mostmár kiadhatja a forrást is ;]

    VálaszTörlés
  6. Google-kulcs: "finom kacérságai"
    Bölcsész-kulcs: "forradalom után"
    twtn

    VálaszTörlés
  7. Na, mit szólnak ehhez a titkosított rejtvény-prototípushoz?

    twtn

    VálaszTörlés
  8. Csak kérdem,
    hogy lehet kommentet kivenni?
    Ilyet én is tudok, vagy maguknak valami spéci jogosultságuk van?

    VálaszTörlés
  9. öncenzúra? :)
    nem tudom. biztos azért sikerült nekem (én voltam az is), mert én írtam a postot, és egy kis kukát is kirajzolt nekem. De mintha a Maguk kommentjeit is törölni tudnám, ott is volt ilyen kuka rajzolva. Mennyi titok!

    VálaszTörlés
  10. Ja, az a kuka erre való?
    Én azt hittem, a gép rögtön véleményezte is a kommentjeimet. Kicsit rosszul is esett, mi tagadás.

    VálaszTörlés
  11. Tevvton, Maga rendkívül szerény. Hogy a neve mellett nem szerepel Körünk címe, azon még nehéz szívvel túlteszem magam, de hogy a posztjait sohasem címkézi fel „Tevvton” névvel, az bosszant, ugyanis nekem kell Maga után csinálni.

    Biztos a középkori anonimitást veszi példának, de akkor ne nevezze meg Gizikét se, továbbá nem elég anonim magának egy nick-név?

    Örülök, hogy ismét érdemben szólhattam a témához. (Mosolyogva megköszöni az elismeréseket)

    VálaszTörlés
  12. Loxon,
    azt hittem, hogy ezek a gepek maguktol cimkeznek! nekem nem floppi volt a jelem az ovodaban :(

    twtn

    VálaszTörlés
  13. nekem a "menekedhessék" szolgált puskául, és az is működött:))

    betyár

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)