2008. június 16., hétfő

1989. június 16.

„Ahogyan a naptárban lapozunk, egyre közelebb a temetéshez ... annál jobban látjuk: ez a hatalom tőlünk már csak bocsánatot szeretne kérni. Egyre inkább látjuk azt, amint napról napra dobnak oda nekünk valamit: dobják oda sorban a beismerő vallomásokat annak reményében, hogy még elfogadjuk őket.

Nem én vagyok az egyetlen, akibe picit keserű szájízt lopnak ezek a nagyon pontosan időzített hirtelen felfedezések Nagy Imrével kapcsolatban, Maléter Pállal kapcsolatban.

Nem én voltam az egyetlen, akinek picit összeszorult a gyomra, akinek picit el kellett nyomnia az undorodását, amikor azt hallotta, hogy az MSZMP újból alapító tagjának tekinti azt a Nagy Imrét, akit holnap 31 évvel ezelőtt kivégeztek.

Én azt mondanám, hogy még a MSZMP bűnbánó vezetőit se dobáljuk meg azonnal paradicsommal. Ők is azt érzik, hogy nem lehet máshonnan legitimitást meríteni, nem lehet máshonnan erkölcsi tőkét és hitelt meríteni, és azért szeretnének mindenáron ott lenni a koporsónál.

Hiszen nem tehetjük meg, hogy nem beszélünk Kádár Jánosról. ... Most nehezen tudom magamat haragra gerjeszteni, nehezen tudom magamat gyűlöletre gerjeszteni egy magatehetetlenül fekvő beteg öregember iránt. De nem tudom elfelejteni azokat a gondolatokat, amelyeket még az egészséges Kádár János iránt tápláltam.

Mert az igaz, hogy 1849. október 6-a után is volt terror, bosszúállás. Haynau azért mégsem volt magyar, Haynau mégsem volt tagja a Batthyány-kormánynak, Haynau azért mégsem mondta azt a magyar forradalomról, hogy az forradalom. Haynau mégsem mondta a magyar szabadságharcról, hogy az szabadságharc. Haynau 1848. március 15-én úgy gondolkodott a történtekről, mint október 6-án, és ennyiben Haynaut tisztelnünk kell, ahhoz képest, ahogyan Kádár Jánosra vagyunk kénytelenek gondolni.”

(Csengey Dénes néhány mondata 1989. június 15-én)

3 megjegyzés:

  1. Emlékszem, középiskolás koromban március 15-e volt olyan elszigetelt nemzeti ünnep, mint most az 56-os forradalom nemzeti megemlékezései. A most rengnáló posztbolsevik hatalom elszigeteli tőlünk ezt az ünnepet, mert ez az ünnep olyan szégyenfolt a lelkükön, ami lemoshatatlan. A baloldal soha nem fog tudni elég közel kerülni ehhez az ünnephez, sosem lehet az övék, ezért tesznek meg mindent, hogy a miénk se lehessen.

    VálaszTörlés
  2. 89-ben én is azt gondoltam, hogy meg kell bocsátani, elég hely van a nap alatt.
    De azóta már nem gondolom így. A kertből nyaranta a házunkba beköltöző hangyákkal is elég durván elbánunk.
    Hát, így valahogy vagyok mostanság.

    VálaszTörlés
  3. ... az MSZMP [...] november 29-én határozatot hozott „az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről” .

    a Párt részéről a "kegyeleti kérdések" már rendezve vannak. minek pattogol, Feri?

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)