2008. május 21., szerda

Franciaország szégyenletességeiről

Az erények számbavételét követően álljanak itt a korábban már említett Johann Georg Hamann becsmérlő sorai a francia XVIII. század erénynélküliségéről. (Álljanak itt mintegy önkritika gyanánt is, vádolandó olykor eluralgó kedélyeskedő és opportunista hajlamainkat.)


Már negyven felé járok, de semmi sem bosszant jobban, mint hogy Franciaország a hazám. Nyelvünkben csupa kétértelműség uralkodik, művészetünkben gondolkodási szétszórtság, írásmódunkban csúfondáros okoskodás, cselekedeteinkben pedig arcátlanság. Egy szellemes ötlet nálunk félvállról veszi az észt, a zseninek pedig el kell bújnia a divat limloma mellett. Sem a himlő, sem a titokzatos betegségek nem okoztak valaha is oly sok szerencsétlenséget, mint idétlenségre hajló ízlésünk. Ez már a kapucinusokig terjed, akik selyemruhát hordanak, a karmeliták pedig nem járnak már napernyő nélkül a kezükben.

[...] A klérus hol a pápával tart, hol a királlyal. Ha az uralkodó fenyegetőzik, akkor a rendszerhez az Alpokon túl keresik a menedéket. Ha a helytartó mennydörög, akkor éljenek a gallikán egyház szabadságai!

Nem sok hiányzik ahhoz, hogy az emberek nyári szállásokra költözzenek, hogy limonádét és üdítőket ihassanak, akkor magukkal viszik majd az éjjeliszekrényt a futóárokba, és végül parfümözött puskaporral és ólommal fognak lőni. Milyen kevéssé tudjuk, hogy a hősök egyedüli sminkje az izzadság.

(Egy hasznos, bevált és új oltásnak projektuma. In: Johann Georg Hamann Válogatott filozófiai írásai. Ford. Rathmann János. Pécs, 2003, Jelenkor Kiadó.)





2 megjegyzés:

  1. Loxon,
    a kedélyeskedés jó!
    Ebben téved Hamann.
    Azt viszont én nem értem, miért nevezi Fro-t a hazájának, hát nem német volt és Königsbergben élt? VAgy hogy van ez?

    De jó, hogy megjelent magyarul, csak én nem láttam :(
    A mai ismertségéért sokat tett Berlin, aki szintén megírta a maga ÉSz trónfosztását.
    http://press.princeton.edu/titles/6913.html
    http://berlin.wolf.ox.ac.uk/lists/nachlass/hamann.pdf

    VálaszTörlés
  2. Hamann-nak ez az írása is tele van szellemességgel, mondhatni kedélyes, sziprokázó. Néha nem lehet tudni, mikor ironizál duplán.

    A francia névben való beszédet itt nem kell véresen komolyan venni, márcsak azért is, mert az írás végén az szerepel, hogy "à Londres", azaz Londonban. Bár egy helyen azt írja, francia-német származású, erről sem tudok.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)